2015. január 7., szerda

Emlékezve....

.......engem az év kezdete,legtöbbször az emlékezés utcájába sodor,jó érzés visszatekinteni a már megtörtént,megélt dolgokra......aztán pár nap elteltével jönnek a vágyak,tervek,sóhajok,óhajok,akaratok,de mint mindig titokzatos és rejtélyes a jövő..........


Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot,de csak amíg újra meg nem érezzük,kitörlődik egy hang a memóriánkból,de csak amíg újra meg nem halljuk és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek újjáéledni,ha visszatérünk ugyanarra a helyre,ahol születtek.
       Paulo Coelho


A jelenben mindig ott vannak az árnyak,
a gondok,küszködések és sötét félelmek,
mert nem tudhatjuk,mit rejt a holnap,
s a gyöngyszemet eltakarják titkos rejtelmek.

Nem tudom,hogy megoldható-e a csomó,
hogy szabad akarattal lazítható-e a görcs,
hogy pótolható-e a hiány,mit nem tölthet be,semmi,
a jelent illetően úgy tűnik,nem lehetsz bölcs.

Ha visszagondolsz a múltra,előhíva az emlékeket,
akkor eszmélsz rá igazán,mikor voltál boldog,
ha már nem játszanak szerepet mellettünk
az akkor kísérő,nyomasztó,fájdalmas dolgok.

S a múlt maradandó gyöngyszemei
a jelenben már fényesen ragyognak,
s mindig utólag döbbensz rá,hogy gyöngyszem volt
egy homoknak,kavicsnak hitt mozzanat.

A múlt akkor fénytelennek tűnő dolgaiból
egy akkori perc,óra,hónap vagy év
most vált jelentősé.....s egy pillanat,egy arc,
egy mozdulat,egy kéz -melyeket el még
nem felejtettél -talán most lett szép.
             Jószay Magdolna: Régmúlt gyöngyszemek


Az élet bizonytalan valami,de akad benne néhány pillanat,amit az ember sosem szeretne elfelejteni; amit szeretne belevésni az emlékezetébe,hogy aztán bármikor elővehesse,mint egy könyv lapjai közé préselt virágot.
              Cassandra Clare


Emlékeim kavicsok a holtág partján,
Kincsek: színes,szürke,éles vagy ránctalan.
Mind gyémánttá csiszolják egymást a mában,
Bár fényük még üveg,min megcsillan a Nap.
              Katymári Vanda


Van az emlék......Valaki itt hagyta őket.Valaki,aki elment.De hagyott valamit.Sok emléket.Sokszor felidézhetetlen,már csak foszlányokban,érzésekben,félelmekben,fájdalmakban,apró örömökben,pillanatokban élő emléket.Amelyek itt vannak egy darabka hangban,néhány képben,teleírt füzetekben,néhány hátrahagyott ecsetben,ecsetvonásban.És benned.Mert nem csak emléket hagyott.Annál sokkal többet.A valóságot.Az életet.Az emléket,amely tovább él.Nem szavakban,nem gondolatokban,nem tettekben és nem tárgyakban.Hanem magában az életben.Egy másik életben.Ami az övé is.Így válik az emlék jelenné,jövővé.Lehet ennél többet hagyni??
           Csitáry-Hock Tamás


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése