2015. január 30., péntek

Reggelek

Fönn van a sorsunk az ég tetején,nappal ki sem derül,csak éjszaka látni fényeit,mikor a józanság szenderül,aztán reggelre lehull az ég és hajtogat másikat,kék színű ábrándokat,fehér bárányokat.
         Szabó Balázs Band


Van a napkelte....a lenyűgöző.A talányos.Hiszen mindig más.Leírhatatlan,ahogy naponta más és más,pillanatról pillanatra más és más,milliónyi szépséget ad,leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig.Talányosan mutatja meg magát neked és talán magában hordozza napodat.Mindig elvarázsol,mindig rabul ejt.Megunhatatlan.De van,amikor nem így kel a Nap.Nem színekben burkolózva,nem talányosan játszva,nem tündökölve.Hanem talán kócosan,álmos szemekkel,gyűrött arccal,nyűgösen.Nem ragyogva,nem pompázva.Mégis,mégis ez a legszebb napkelte,minden napkelte közt a legcsodálatosabb.Aki talán minden reggel ilyen,kócos,álmos,gyűrött,nyűgös.....mégis megunhatatlan.Mert a legszebb napkelte. Ő.A Kedves....
Létezik ilyen napkelte.
        Csitáry-Hock Tamás


Az,aki szép,az reggel is szép,amikor ébred,
még ha össze is gyűrte az ágy.
Ne siess még,ne siess úgy,
mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd,hogyha másnak lát.
         Chalie


Reggeli fürdés,kávé.Omló
pirkadat.Ázó reggeli illat
vibrál mindenen izzó fényben
most,amikor még párás
kisszoba-ablak előtt próbálja
kinyitni szemét ez a nap.
         Székely Szabolcs


Az elébb még mogorva voltam,unott és bamba,most mosolygok és bíbor köpenyt öltök vállamra,lángész lettem,ki egy szebb és jobb világba pottyant,s azt képzelem,hogy napfényt szürcsölök nagy kortyokban.
         J.Delille: A kávé ( Faludy György fordítása )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése