2015. január 11., vasárnap

"Kettesben önmagammal"

Aki voltam,milyen messze van tőlem!
S aki leszek,az már milyen közel.
Már utolér,mellém lép,támogat,
és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk.
                Váczi Mihály: Kettesben önmagammal


Mint minden művészi alkotás,az élet is megköveteli,hogy elgondolkodjunk rajta.
                Albert Camus


Láttam az életet,
Amint velem együtt lépkedett,
Láttam a szerelmet,
Ahogy virágszirmot tépdesett,
Láttam boldogságot születni,
Miként a magányt kezdi temetni,
Láttam arcokat nevetni,
Ahogy lelkek kezdenek szeretni,

Láttam a felhőket,
Amint áztatják a szomjazó földet,
Láttam a szivárványt,
És a hegy mögött a végét keresőket,
Láttam a csalódást könnyezni,
Láttam megtört lelkeket,
Ólomkeresztet vállukon cipelni,

Láttam már magamat,
Küzdeni nehéz teher alatt,
Láttam a sötétben,
Ahol a jövőm vibrált a fényben,
Láttam a tükörben,
Ahogy rohantam ördögi körben,
Bíztam a reményben,
Az életben,az enyémben.
                Bedő Gábor: Láttam az életet


Vannak,akik arra lettek teremtve,hogy szeressenek,mások meg arra,hogy éljenek.
               Albert Camus


Szeretném tisztára,hófehérre mosni a lelkeket,
Szeretném letörölni róluk a szennyeket,
Szeretnék akkor is szeretni,amikor már nem lehet,
Szeretném befoltozni a megsebzett szíveket,
Szeretnék fényt hozni a sötétség helyett,
Szeretném hinni,hogy a világ egyszer majd jobb lehet.
                 Mihalik Anikó          


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése