s a vén akácfa hűvösén
együtt delel a pillanat
velem,a tikkadt lomb alatt.
Túl a rezgő ághegyen
a kéken nyíló végtelen
ring fölém,és most az ég
csak lombsusogásnyi messzeség.
Az ágak közé tűz a fény
s azon töprengek újra én,
hogy a világ milyen hangtalan,
ha bennem nagy-nagy béke van.
Kormányos Sándor: Július
Nyár.....A legszebb fejlődés kora,a tökéletesedés,a mindennemű hanyatlást megelőző szépség időszaka: az Élet dele.
Cecelia Ahern
Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok,olyan
bronzarany félisten,mikor rád gondolok.
Egyébként pedig költő,sétáló ember,
akire fény kell és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya.Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!
Dsida Jenő: Július
Korábban soha nem gondoltam bele,de csodálatos,hogy hányféle fény van a világon és hányféle égbolt: a tavasz halványkékje,amikor az egész világ irul-pirul; a július dél buja,élénk derűje; a bíborszínű viharfelhők,a zöldes háborgás,mielőtt lecsap a villám és az őrülten színes naplementék,amik kábítószeres álomhoz hasonlítanak.
Lauren Oliver
Kísértett költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár,zörög.
Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.
Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.
Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik,de nyárra itt időz.
Itt üdül.Övé az egész ház.
Július,a júliusi
vad lég,amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.
Július,a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július,az ablakon által
betörő,fönnen szavaló,
a fésületlen,a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!
Borisz Paszternak: Július ( ford. Illyés Gyula )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése