-Én csak a mindennapi élet varázsában hiszek.Úgy értem,olyan dolgokban,amiket láthatok és megfoghatok.Mint a zöld hajtások,amik átverekedik magukat a havon februárban.....
Roskad a kásás hó,cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél,tovatűnik,
buggyan a lé,a csatorna felé fordul,csereg,árad.
Illan a könnyű derű,belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
József Attila
Kanyarog ide,kanyarog oda,
fut és ácsorog,de nem tétova,
mert akármerre csipog,csörgedez,
mindig okos és következetes,
hiszen nem jobbra,ahogy balra se,
hanem szívének vonzalma fele
igyekszik,ahova jutnia kell:
Dunába,földbe....( Vagy az égbe fel! )
Szabó Lőrinc: Hólé
Egy nagy kék nevetés az ég.
A fájdalmas,hegyes távol opálos,
Fehér és színes házakkal a város
Hideg napfényben: ez a messzeség.
Oly messze látni,oly jó messze nézni.....
Kemény Simon: Napos februári dél a Dunaparton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése