C'est la vie

Szőkén szelíden,mint a szél
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam,ténferegtem,
nem álltam meg-nem is siettem,
port rúgtam,ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén szelíden,mint a szél,
minden levéllel paroláztam:
utamba álltak annyi százan
fák,erdők,velük nem vitáztam:
-fölényesen,legyintve szálltam
ágaik közt,szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén szelíden,mint a szél,
nem erőszak s akarat által,
ó,szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény,magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén szelíden,mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt,mezőt is siettettem,
s a tüzet-égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
-így fordult minden vélem szemben,
a fű,levél,kalász is engem
tagad,belémköt,hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén szelíden,mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott-azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
-fényt tükrözök csak,sár nem ér.

Szőkén szelíden,mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
-golyó,szurony,kín sűrű rajban
süvített át,s nem fogott rajtam,
s mibe naponként belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök,mint a szél.
          Váczi Mihály: Szelíden mint a szél

A hang...a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll,vele zeng
szíved....

A fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

Sose bánd
azt,hogy ilyen,amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn,de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

Míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén,hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt,ami ér,sem a rossz
sem a jó
sose kész...

A csend...a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásimulsz
s veletart szíved.

Sose bánd
azt,hogy ilyen,amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn,de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
               Fodor Ákos: Sose bánd...