Esendő voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.
Vándoroltak a kék úton,
gondolkoztam játékukon,
s szóltam: Ha én itt elveszek,
felhők között felleg leszek.
Gyöngyház-és rózsaszín hajó,
magas szelekben suhanó.
Megszólítasz: Ne szállj-maradj-
súlyos voltál,most könnyű vagy....
De én nem szállok már alább,
csak lebegek némán tovább.
Oszladozom,foszladozom,
haloványabbra változom.
Árnyékolom a kék eget
és te csak nézel engemet,
s én megfoglak tanítani,
hogyan kell szertefoszlani.
Áprily Lajos: Fellegek játéka
Az úton egy lány közelg.
És míg a felhőt elkísérem,
Lassan jövünk közelb,közelb.
Selyemhaj csillog napsugárban-
A felhők mindig távolabb-,
Selyemhaj mondja: nyár van,nyár van,
Felhő csak a bús gondolat.
Egy pillantás- s a fájó sejtés
Csak átsuhan a lelkemen:
Hogy azt a felhőt,ezt a szép lányt
Én el nem érem sohasem.
Gyóni Géza: Felhők útján
Mint másaink,úgy húznak át az égen,
S elmúlnak,mint mi,szépen,csendesen.
A semmiből bukkannak fől fehéren
Vagy komoran s övék a végtelen.
Oly idegenül szállnak,egyesülnek
S oly nyomtalanul tűnnek ők tova
S fölöttünk az örök azúr derűnek
Tovább ragyog fölséges mosolya.
Juhász Gyula: Felhők (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése