Éjszaka

Szeretem az éjszakát.Szeretem a napnak azt a pillanatát,mikor kezd magába ölelni az éj.Szemem még kutatja a sötétség mélyét,vagy épp ellenkezőleg,lámpafénybe fúrom tekintetem,de szemhéjamra mintha aprócska brokátot terített volna valami láthatatlan álomhozó.Olyan ez,mint mikor csendesen iszogatsz,s a bor lassan-lassan átveszi érzékeid felett az uralmat.Nem,nem rúgtál be,épp csak picit szédülsz,ha lehunyod a szemed.Valami kényszert érzek,hogy ennek a láthatatlan álomhozónak a vállára hajtsam a fejem,elernyedt testtel hagyom,hogy tegyen velem,amit jónak lát.Ő lágyan ölbe kap,magam se hittem volna,milyen könnyen,s mire eszmélnék,szememet már képtelen vagyok újra kinyitni.
Még nem alszom,de már húz finoman magával a sötétség,hogy egy gyöngéd mozdulattal az álom karjaiba vessen.Jó ez a zuhanás,szinte mámoros.Képek villannak fel homlokom mögött,még valamelyest képes vagyok kontrollálni a gondolataimat,terelni valami szép felé,míg végül már akaratlanul lebegek valahol az álmok vizén.Már nem tudom,merre utazom,s hová érkezem.Az éjjel végérvényesen magába ölelt,része vagyok egy álomnak.S ez így szép.Jó éjszakát!
                            Sárhelyi Erika

Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra,s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.
                 Kányádi Sándor

Éjszaka minden szebb.Éjszaka a világ csak félig látszik,a többit meg hozzáképzelheted.