Február hónap

Régi magyar neve szerint február a böjtelő hava,ami a keresztény hagyományokra utal: általában februárban kezdődik a húsvétot megelőző hosszú böjt.Korábban a tisztulás,megtisztulás hónapjának tartották- többféle értelmezéssel.
Az egyik, az év utolsó hónapjaként,- mert az ókori Rómában márciussal kezdődött az esztendő és februárral ért véget -tartotta alkalmasnak a szellemi-lelki megtisztulásra; más magyarázat viszont éppen a karácsonyi ünnepkör vigasságainak testi terheitől való megtisztulás alkalmas időszakát kötötte ehhez a hónaphoz.A hónap neve a latin "fibra" (tisztulás,megtisztulás) szóból származik.

A hónaphoz kapcsolódó jellegzetes,hagyományokban gazdag népszokás a farsang,ami bár vízkeresztkor,január 6-án kezdődik,de a látványos,népünnepély jellegű vidám mulatságok általában február második felére,végére esnek.
Február hónap jeles napjai többnyire a farsangi időszakhoz kötődnek,de van néhány "időjós" nap is,természetesen a jó idő,a Tavasz iránti vágyakozás jegyében.

A hónap második napján szokás szerint figyeljük a medvét -ha a barlangjából kijőve meglátja az árnyékát,visszamegy,mert soká tart még a hideg....Kissé torzítja az előrejelzés biztonságát,hogy többnyire csupán mesterséges körülmények között élő,állatkerti mackókat látogat meg ilyenkor a média.

Ugyancsak ehhez a naphoz kötődik egy másik,kevéssé ismert,ám könnyebben megfigyelhető hagyomány: ha énekel a pacsirta,később még hosszan fog hallgatni.A pacsirtákra egyébként -hasonló összefüggésben- kicsit később,19-én,Zsuzsanna napján is érdemes figyelni!
"Ha Dorottya locsog,akkor Julianna kopog"- azaz,ha hatodikán enyhe az idő,akkor tíz nappal később fagyra számíthatunk.Bálint napján 14-én ismét a madarak jeleznek: ha messzire hallatszik a csiripelésük,akkor hamarosan jó idő lesz! Julianna sokszor nemcsak hideget,de havazást is hoz ("rázza a dunnáját"),míg 24-én jégtörő Mátyásnak szurkolhatunk,hogy eredeti hivatása szerint akadjon dolga,mert ha nincs mit törni,akkor ő csinál jeget.

Talán igazuk is volt a rómaiaknak,akik szerint az új év márciussal kezdődött: a hosszú téli éjszakák,a rövid,gyakran ködös,szürke és hideg napok után mindannyian várjuk a természet ébredését,a Tavasz havát.

Szemközt,egy magas ablakon
bukfencet vetve,fönt,a kék
üvegtáblákon megjelent
ma délelőtt az ég.

Fönt,a legfelső emelet
ablaka azt villogta le,
mint egy periszkóp tükre,azt
üzente le,ide

a mély udvarba,ahová
nem jutnak arany sugarak,
hogy bár innen nem látni,van
ég is és süt a nap.

Egész lelkem az ablakon,
az egész ablakon az ég:
hogy került össze ily hamar
ez a két messzeség?

Bántott,kigúnyolt az a kék?
Vagy biztatás volt,üzenet?
Nem is tudom,oly hirtelen
jött és oly jólesett,

hogy még alig találkozott
szemünk az ablak üvegén,
máris nevettünk csöndesen,
        az ég meg én.
           Szabó Lőrinc: Az ég az ablakon