A népi meteorológia nagy jelentőséget tulajdonít Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának,amely február másodika.A régi megfigyelések szerint ugyanis ennek a napnak az időjárása alapján következtetni lehet a tél hosszára,illetve a tavasz beköszöntének idejére.
A hagyomány ráadásul ezt a megfigyelést a medvékkel kapcsolja össze,hiszen úgy tartják,a téli álom után a medve ezen a napon jön elő a barlangjából,hogy megnézze milyen idő van.Ha szép az idő és így a medve jól látható árnyékot vet,a népi megfigyelés hosszú telet jósol,így a medve is "megijed a saját árnyékától" és visszatér a barlangjába. Ha viszont az idő nem annyira kedvező,kevés a fény és így a medve árnyéka sem rajzolódik ki,a tavasz korai beköszöntével számol a hagyomány és eszerint a mackó sem tér már vissza pihenőhelyére.
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom,óriás!
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna,odú-méz?
Ez a kérdés,de nehéz.
Weöres Sándor: A medve töprengése
A gyertyaszentelés napjához a világ számos pontján kötődik számos hagyomány,de a medve csak nálunk ismert.Valószínűleg erdélyi eredetű a megfigyelés,de elterjedését Jókai Mórnak köszönhetjük.
Már 17.században ismert volt a mondás,hogy ha gyertyaszentelőkor megcsordul az eresz,még visszajön a tél -"Ha fénylik gyertyaszentelő,a szűrödet vedd elő" -"Ha február hóban bundádat leteszed,húsvétkor bizonnyal ismét fölveszed" a 19.században a magyar író ehhez tette hozzá a medvét.Még az is lehet,hogy ő találta ki az egészet.(Az új földesúr c.regény)
Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.
Úgy lépeget,mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.
Nem is csoda,szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult,télen át
álmában is nyalta.
Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng,cselleng egy kicsit,
ha volna mit,enne.
De csak azért jön elő,
lássa,mi a dolga.
Ha süt a nap,visszamegy,
mert a nap csalóka,
hátra még az igazi
zimankós hadd-el-hadd,
hátra még a tél java:
kíméljük a talpat.
Ha pedig az idő zord,
künn marad a medve.
Itt a tavasz,amire
visszaszenderedne.
Legénykedik csak a tél,
mutatja hatalmát,
holott nyílni készülnek
a rügyek s a barkák.
Künn marad a medve és
talpát nem kímélve,
elcammog a még jeges
kis patak vizére.
Kányádi Sándor: A jámbor medve (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése