Árvalányhaj

Tündér szép leány
Táncolgat az éjben,
Ezüstös holdfényben,
Vadvirágos réten.
Könnyeit hullatja,
Mert hiába várja,
Alszik még a pásztor,
És alszik a nyája.
Hajnali harmattól
Gyémántló mezőre
Érkezik meg a nyáj
És nyalka őrzője.
Még látja a pásztor
Ahogy tovalibben
A szőke tündérlány,
S tűnik a berekben.
Szélfútta hajszálát
Kalapjára tűzi.
Égető szerelem
A lány után űzi.
Járja a mezőket,
S akár merre halad
Keresi,kutatja
Az árvalányhajat.
         Farkas Györgyi

  A magyar táj ékes pázsitfüve,népi kultúránk dísze,ma védett természeti kincs.
A magyar falusi nép díszítőkultúrájához emberemlékezet óta hozzá tartozik a legkisebb szellőtől is lágyan ringatózó árvalányhaj.Táncos legényeknek kalapját egyaránt díszíti mint a falusi szobákat.Az 1993-as gödöllői cserkész világtalálkozó,a "Jamboree" óta ,pedig a magyar cserkészek bocskai sapkájának,cserkész kalapjának,dísze kivételes ünnepi alkalmakkor.Ki ékeskedhetne ezzel a páratlan szép növényi dísszel hitelesebben,mint mi magyarok,kiknek megadatott,hogy ez a növény egyaránt megtalálható az Alföld kiskunsági homok pusztáin,mint az ország több dombos vidékén.

Szép Árvalány az esti
Szellő szülötte volt;
S kikölt az árvalányhaj,
Mint a szellőcske szólt;

A azóta; hol tenyészik:
A rét vidékinél,
Lágyan ringatja anyja,
A csendes esti szél.
         Tompa Mihály

A növénycsalád Kárpátmedencében honos fajtái közül a ma védett "homoki" vagy "tollas" árvalányhaj,latin nevén "stipa borsythencia",mely nálunk nyolc változatban fordul elő: hosszú levelű,csinos stb.árvalányhaj" valamint a "kunkorgó árvalányhaj" latin nevén "stipa capillata" mely kevésbé díszes,de nem védett.A védett és nem védett fajták megkülönböztetése aránylag könnyű,mert a védett, "igazi" árvalányhaj sokkal gyapjasabb és már a természetben is feltűnőbb,azonkívül előbbi május-júniusban virágzik,míg utóbbi júliustól-szeptemberig.

Kócos hajad nézem:
Mit rejteget?
Kusza érzéseidből
Tündérsereget,
Hogy varázsolsz

Szél-zilálta manók
Kapaszkodnak,
Vállaidról mind-mind
Lepottyannak,
Amikor hagyod

Árva léted szárán,
Pán hűsöl árnyékán
S néha szomorú a dal
     Furulyáján,
Ha elalszol ölében

Könnyezik a fésű
Ha rendbe szeded,
A rakoncátlan sereget
    Míg csak újra
Szabadon nem engeded

Leszálló éjnek mutatod
Elárvult szívedet,
Míg a napfény átszövi
Újra tincseidet,
S hulló könnyeidet
        Pánti Mária: Árvalányhaj