2013. június 1., szombat

Marilyn születésnapja.

Marilyn Monroe született 1926.június 1-én. "legenda és valóság"



1955 boldog nyarán történt,amikor Millerrel megismerkedett,s akár még szép is lehetne a jövendő.Norman Rostennel üldögélt a tengerparton,s egyszer csak tinédzserek vették körül őket,mintegy előre ünnepelve Ingmar Bergman akkor még el sem készített filmjeit.
Előbb csak széles körökben kerengtek körülöttünk,aztán egyre közelebb nyomultak,végül pedig mintegy ötven imádója már egészen szorosan körülvette a napernyőt,amely alatt Marilyn szerényen és illedelmesen üldögélt.
"Szervusz,Marilyn minden filmedet láttam!"
"Nekem te vagy a kedvencem!"
"Marha jól nézel ki!"
"Hadd csókoljalak meg!"
Marilyn mindegyikükkel kezet fogott.Lapos kavicsokat hoztak,hogy azokra adjon autogramot nekik.A fiúk szorosan melléje nyomultak,a lányok visítottak,szinte pánik tört ki.Vadul kiáltozva nyúlkáltak feléje,mind meg akarták érinteni,kérlelték,szívességekért könyörögtek,ő meg csak nevetett és megpróbálta távol tartani őket magától....Végül azonban nem volt más menekvés,csak a víz,s ő belevetette magát egy figyelmesen arra gördülő hullámba és úszni kezdett.Ekkor azonban vad csatakiáltással ötven barnára sült fiatal test ugrott utána,hogy űzőbe vegye....
"Norman" -hallottam elhaló hangját -"ments ki!"
Sikerült odanyomakodnom melléje,torkom szakadtából üvöltve a gyerekekkel,hogy  "Menjetek innen! Eredjetek haza!" Vakon és dühödten csaptam szét közöttük,aztán megragadtam Marilyn karját és úszva megindultam vele a mélyvíz felé.A kitartóbbak oda is utánunk jöttek,fenyegetésekkel kellett elriasztanom őket.Vigyorogva nézték,hogyan tapossuk a vizet.
Egyszer csak azonban Marilyn abbahagyta az úszást. "Nem bírom tovább" -mondta könyörgő hangon.
"Hogyhogy nem bírod tovább?"
"Akkor is rossz úszó vagyok,amikor bírom" -mondta...
Zihálva kapkodta a levegőt,fejét már csak épp hogy ki tudta tartani a vízből. "Ide figyelj" -mondtam- "nem tudsz ráfeküdni a vízre? Próbáld meg! Vegyél egy nagy lélegzetet és feküdj hanyatt."
Meg is próbálta,de közben vizet nyelt és köhögés fogta el.Ott úszkáltam körülötte,kicsit kifújtam magam és megpróbáltam rávenni,hogy feküdjön hanyatt a vízen. "Úristen,hogy így kelljen meghalnom" -zihálta és görcsösen belém kapaszkodott.....
Igazi hollywoodi módon menekültünk meg helyzetünkből.A hangtechnikus motorcsónak berregését keveri a kép alá..Csak épp ez a motorcsónak igazi volt,az igazi,szélesvásznú vízen.A tüskefrizurás legényke odakanyarodott mellénk és kiemelte a motort a vízből.Belekapaszkodtunk a csónak peremébe.Én bemásztam,aztán már csak azt a problémát kellett megoldani,hogyan emeljük be Marilynt is.Akkoriban.....nos,sose volt épp cingár teremtés.Végül is azonban sikerült valahogy beráncigálnom; mint egy zsák,úgy terült el a motorcsónak fenekén.
Elnéztem,ahogy ott hevert kimerülten,lábát felhúzva: rózsaszín lábkörmén csak úgy csillogott a lakk a napsütésben.A fiatalember is jól megnézte magának....olyannyira,hogy a kormányról is megfeledkezett s a csónak már a második szűk sugarú kört tette meg. Rákiáltottam,de ekkor megszólalt Marilyn: "Most mit idegeskedsz? Olyan szép ez a víkend!"
       Norman Mailer: Marilyn  (részlet)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése