Őszelő hava,Szeptember

Szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt, ("septern"=hét) s ezt a nevét megtartotta akkor is,amikor már a kilencedikké lépett elő.E hónap 13-dik napja különösen szerencsétlen hírű volt,a régi Rómában.
A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava,Szent Mihály hava.Az előbbi a Mérleg jegy, szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal,Szent Mihály arkangyal viszont a szeptember utolsó és a Mérleg első dekádjának legrangosabb Szentje.
Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre, a népi hagyományok szerint: ezen a napon nem ajánlatos vetni,mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.

Pirkad a lomb,nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem
Elmúlt.Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom,üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon,a szőkén,
Szeptember aranya van.
            Juhász Gyula: Szeptember aranya

Utolsót sóhajt még a nyár,mielőtt átadná magát az ősz arany ölelésének,
Búcsúzóul melenget minket az évszak,hogy ráemlékezve majd a tél szürkeségében se fázzunk,
Megkönnyezik a felhők,mintha nem tudnák,hogy egyszer visszatér,
Utolsó ünnepe lesz a természetnek,tarka,meleg színekbe öltözve,aztán a fagy királynője méltósággal foglalja el méltó helyét,
Mégis szépek a hűs hajnalok,a narancsszín naplementék,s ahogy a levelek keringve hullanak alá puha szőnyeget szőve a durva útra,
Barátságos szobává zsugorodik a természet hatalmas tere,s mintha közelebb kerülnénk egymáshoz.

                                                                                                   
A hosszú,néma,mozdulatlan ősz
aranyköpenyben fekszik nyári,dús
játékai közt,megvert Dárius
és nem reméli már,hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég
s nem várja,hogy a kedvét töltse még,
a csönd,a szél,a fázó-zöldes ég
fülébe súg,elég volt már,elég
s ő bólogat,mert tudja-tudja rég,
hogy egy az élet,a kezdet s a vég.

Nekem se fáj,hogy minden,ami szép,
el kell veszítenem.A bölcsesség
nehéz aranymezében öltözöm
s minden szavam mosolygás és közöny.
                  Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

Világtalan éj....
Holdam,
hiányzik arcod.
A szél sem fúj ma elém
sejtelmes titkokat.
Mélykék dal búg bennem.
Reszketnek fölöttem
a még üdezöld levélkék.....
            Szabolcsi Erzsébet: Őszelő

...Időnként
Tompa puffanás,
Olyan akár a fűbe
Pottyanó gyümölcsé.
Hogy telik az idő!
Megértek és potyogni kezdtek
Az angyalok:
Ősz lett az égben is...
             Ana Blandiana