Az én mesém

.....gyermekkoromban (ami ugye,nem most volt) én is  mesét hallgattam elalvás előtt,legtöbbször anyukám ült az ágyam szélén és mesélt,nekem nem volt listám a szebbnél-szebb mesékről,sokat nem kellett gondolkodni,hogy melyik legyen az aznapi mese.Két választás volt "királylányos"vagy a "szurkos hátú szalmaboci".Már nem emlékeztem ,hogy miről szólt a bocis mese,csak a címe ivódott belém,szerintem örökre.
Mindig megdöbbent az internet világa,hatalma,rákerestem és meg is találtam a bocis mesét,nagyon furcsa érzés volt újra elolvasni.
Volt olyan alkalom is,mikor apukám mesélt,sajnos nem sok,mert mindig későn ért haza a munkából.....de az ő meséi még inkább belém ivódtak,ezek kitalált,rögtönzött mesék voltak.....se eleje nem volt,se vége nem volt,talán még közepe sem,nem voltak benne hatalmas bölcsességek,tanulságok,csak humor,humor,humor....mindketten ő is én is kidőltünk a nevetéstől......olyan jóérzés visszagondolni rá.

SZURKOS HÁTÚ SZALMABOCI
Magányosan,elhagyatottan élt öregapó és öreganyó.Öregapó fenyőszurkot főzött az erdőben,öreganyó otthon küszködött.Üres volt az udvaruk,nem volt se ökrük,se tehenük,de még tyúkocskájuk sem.Nagyon szegények voltak.
Öreganyó nem hagyta nyugodni öregapót.
-Csinálj legalább egy szalmabocit!
-Mi jut eszedbe? Mire jó az a szalmaboci?
-Magammal viszem a mezőre és legeltetem.
Mit tehetett öregapó,elővette a szurkosvödröt és szalmából összeragasztott egy kis bocit.A hátát az oldalát jól bekente szurokkal.Reggel öreganyó fogta a guzsajt meg az orsót és kivitte a szalmabocit a legelőre.Leült a domboldalon,pergetni kezdte az orsót és így dúdolt magában:
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Pergett az orsó,csavarodott a fonál,közben öreganyó elaludt.A sötét erdőből,a nagy fenyőfák közül egyszer csak ott termett a medve.
Rámordult a szalmabocira:
-Hát te ki vagy?
-Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
-Adj egy kis szurkot,bekenem az oldalamat,felkarmolták a kutyák!
A szurkos hátú szalmaboci hallgatott.Megharagudott a medve,fölemelte a mancsát,belekarmolt a boci oldalába és-odaragadt a mancsa.
Öreganyó felébredt és éktelenül kiabálni kezdett:
-Apó,apó gyere gyorsan!A kis boci medvét fogott!
Öregapó elcsípte a medvét és belökte a pincébe.Másnap reggel az anyó megint kivitte a szalmabocit a legelőre.Leült a domboldalon és pörgetni kezdte az orsót,s így dalolt magában:
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Legelj,legelj,kis boci,legelj,szurkos hátú.
Pergett az orsó,csavarodott a fonál,közben öreganyó elaludt.A sötét erdőből,a nagy fenyők közül ott termett a farkas.
Rámordult a szalmabocira.
-Hát te ki vagy?
-Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
-Adj egy kis szurkot,bekenem az oldalamat,felkarmolták a kutyák!
-Vegyél magadnak,ha akarsz!
A farkas mancsa odaragadt a szalmaboci oldalához.
Öreganyó felébredt és nagyot kiáltott:
-Apó,apó a kis boci farkast fogott!
Öregapó elcsípte a farkast és belökte a pincébe.Legelteti a kis bocit öreganyó harmadik nap is és addig pergette az orsóját és font,míg elaludt.Odaszaladt a róka az erdőből.
Kérdezi a kis bocit:
-Hát te ki vagy?
-Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
-Adj egy kis szurkot galambocskám,a kutyák felkarmolták az oldalamat!
-Vegyél magadnak,ha akarsz!
Odaragadt a róka is.Öreganyó felébredt,elkiáltotta magát:
-Apó,apó a kis boci rókát fogott!
Öregapó a rókát is elcsípte és bedobta a pincébe.
No ezek szépen összegyűltek.
Ráült az öregapó a pinceajtóra és így szólt:
-Lehúzom a medve bőrét,pompás bunda lesz belőle!
Hallotta ezt a medve és megijedt.
-Engedj inkább szabadon,hozok neked mézet.
-Nem csapsz be?
-Nem,nem!
-Na menj!-és kiengedte a medvét.
Aztán elkezdte a kését élesíteni.
A farkas megszólalt a pincében:
-Miért élesíted a kést,nagyapó?
-Lehúzom a bundádat és meleg sapkát varrok belőle télire!
-Engedj el engem is.Birkákat hajtok az udvarodba!
-No,nem bánom.De be ne csapj!-s elengedte a farkast is.
Öregapó újra élesíti a kést.
-Mond meg nekem apóka,miért élesíted a késed-kérdezi a róka a pincéből.
-Mert szép a bundád!-válaszolta nagyapó.-Meleg gallér lesz belőle anyónak.
-Jaj,ne nyúzd le a bundám,tyúkot,kacsát,libát hajtok az udvarodba.
-No,nem bánom,de be ne csapj!-és kiengedte a rókát is.
Hajnal felé,még meg se virradt,kip-kop,kopogás hallatszik az ajtón.
-Apó,apó zörgetnek az ajtón,nézd meg ki van kint.
Apó kimegy és látja ott a medvét,egy nagy,odvas fatörzset hozott,tele mézzel.Elvette az apó a mézet és elrakta.
Kip-kop,újra kopognak az ajtón,a farkas az udvarba hajtotta a birkákat.
Nemsokára a róka is megjött,s egy sereg tyúkot,kacsát,libát terelt az udvarra.
Örült öregapó,örült öreganyó.
Boldogan éltek a szurkos hátú szalmabocival és már nem voltak szegények.