Felhők között

Ki tudja honnan vannak a felhők,ámító színei és alakulatai estefelé? Ki érti,ki tisztázhatja,ki mondhatja el a felhőket? Honnan,miből,miért tűnnek az égen felettünk ezek a nevezhetetlen színek,ezek a mindenre emlékeztető és semmihez nem hasonlítható gyönyörű tünemények? Talán a földön elszállott,összetapadt és együtt fölremegő milliótlan millió sóhajokból keletkeznek mindennap a felhők,az emberi szívek bánatának örökösen ömlő kéményfüstjéből,amely az álmoknak és az elégett vágyaknak ezerszínű tündéri hamvait viszik.
Talán a szemeknek az ég felé szálló tekintetéből varázsolódnak a felhők,a
csalódott,epedő,áhítatos,remélő,könyörgő szemek pillantásainak ereje és képzelete vetíti a felhőket? Ott van.Ott van minden földi tárgynak,dolognak,gondolatnak az ideálja,az igazi arca,ott van tükörképe az egész világnak,délibábja,minden földi formának álma és álma igazi életünknek,amelyet idelent,ahol vagyunk,irtózatos meglepetésünkre meg nem kaphattunk.
             Szép Ernő

Miért vonzódom úgy hozzájok?
Mert ők lelkemnek rokonai,
Mely mindig új s új alakot vált
S mégis folyvást az egykori.

Lehet még másban szinte hozzám
A felhőt hasonlítani:
Vannak neki,miként szememnek,
Könnyűi és villámai.
             Petőfi Sándor

Az ember olyan,mint a felhők odafent.Úsznak az égen,találkoznak egy másik felhővel,aztán majd kiderül,hogy mi lesz velük.Eggyé olvadnak-e,vagy úsznak tovább külön-külön az ég vizében.
              Lőrinc L.László

Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté zsúfolódva áll,
Meghalt a Nap....

Elmúlt.S csodálkozol: a szíved él.
A sóhaj megfeszíti bús kabátod,
Mint agg vitorlát édes,ifjú szél.
És messzi partok enyhe rajzát látod.

Ajkad egy új,csodás igét keres,
Telit,zengőt,a régi szóknál szebbet,
Az esti felhő....hűvösebbet,
Talán ezt: ölj meg! tán ezt,hogy: szeress!
              Tóth Árpád: Az esti felhők...