Rám terítette mosolyát a tavasz.
Szívem újra szertelen kamasz.
Bámulom a színes szirom csodát,
a pajkos szél,mint hű szerető,úgy ölel át.
Kitárom lelkemet a fényre.
Állok boldogan,némán megigézve.
Varázslat,csoda,száz új remény,
szívembe zárva mind-mind az enyém.
Nagyné Kiss Erzsébet: A tavasz mosolya
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
Radnóti Miklós: Május
Ó,nézd,az idő csodaszép,
gyere ki a mezőre,
a napsugár,a szabad ég
várnak az élvezőre.
Kelyhet a virág tágra nyit,
friss szirma nesztelen nő,
kacéran bontja bájait,
akár egy meztelen nő.
Fenn hattyúkeblű fellegek,
elnyúlnak lusta kéjjel,
omló márványként,élveteg,
mint asszony testek éjjel.
Zöld könnyűszoknyás karcsú fák-
megannyi ballerina,
fél lábon áll,libeg-lobog,
minthogyha táncra hína.
Bogár párok egymás megett
kerengenek a fűben,
szerelemtől kerengenek
az illatos sűrűben.
Énnékem minden szerelem,
az ég,a föld,a felleg
és örök kéjjel szenvedem
ez örökös szerelmet.
Mert nincsen kéjes állapot,
mit csak a lélek érez,
nincs kéj,mely nem formál jogot
a szerelem nevéhez.
Babits Mihály: Mindenek szerelme (részlet)
Gyönyörű szép május éjjel,fáj a szívem nékem,
Elmerült az üdvösségem valaki szemébe.
Ha ez a szem rám ragyogna,szép májusi éjben,
Minden csillag lehullana s ő ragyogna nékem.
Juhász Gyula: Gyönyörű szép május éjjel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése