Madarak és Fák Napja

Fa nélkül egy fillért sem ér a táj.
S üres a fa,ha nincs rajta madár.
Én azt hiszem,nem kelne fől a nap,
Ha nem lennének fák és madarak.
        Horváth Imre

 Az erdőkben van valami megrendítő,különösen a fenyőerdőkben.Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg,mély árnyaik,templomi fenségük és áhítatos magatartásuk.Megrendítő az élet akarata,mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket.Gondoljuk csak el,miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban,porzókban,bibékben,kísérletekben,napsütésben,esőben,széljárásban,míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés,mely semmi egyebet nem akar,csak lenni,csak felnőni és évszázadokon át megmaradni,teljesen kifejezni önmagát,lélegezve,felelve a világnak s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen,otthont és életet ad élőlények milliárdjainak.Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő.Mint az ősapák,úgy őrködnek az élet fölött a fenyők.Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel a földnek és az égnek.
Amikor csak teheted,menj az erdőbe.
            Márai Sándor

Sokunknak a madár csak tollas ének,
az örömünk zeng föl a lomb alól,
a röpke szárnyból lelkünk vágya szól,
jelkép,szabadság az ember szívének.

Vagy észrevesszük,hogy mindegyikének
más élete van és mozog,dalol,
aki szereti őket,tudja jól,
hogy valamennyien külön egyének.

De annak,ki a mélyükbe néz le,
ők a hatalmas Élet csonka része,
mely tiszta fényt keresve lassan árad.

Nincs bennük ábránd,gondolat,se bánat,
az égbolt szárnyas érzelmei ők,
örök Jelenben örök repülők.
         Julian Sorell Huxley: Madarak

Az ága végig rózsaszín,
és rózsaszín az álma is,
amit vígan világra csalt
a rügybomlasztó április.

A nagy tavasz szent csókja,ím
mindent csodás szép színbe vont
s a szűz,kicsiny virág körül
a méh mámorra vágyva dong.

Ó,meg ne lopd -be szép virág!
De messze dús gyümölcse még....
Hányszor lehet zord hóhideg
a most bomlasztó lenge lég.

Álmodj,álmodj barackvirág!
A tested -lelked rózsaszín,
te vagy a remény,a jövő
s reád simulnak álmaim.
          Vernes Gyula: Virágzó barackfa

Ki a szabadba,látni a tavaszt,
Meglátni a természet színpadát,
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülmile:
Ki volna,énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek....hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem....
A kősziklák,e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran,hidegen.
           Petőfi Sándor: Ki a szabadba!

Madarak szálltak a csillogó víztükör felett,ringatóztak a szélben,miközben megfürödtek a napsütésben.Béklyó nélküli,egyszerű életük ösztönös és szabad lehetett.
           Szalai Vivien