A.J.Christian
Hízeleg a nyár,hogy szeressem meg végre,
tudjak én is megbújni lágyan ölelésben,
csalogat a víz,hogy mártózzak meg benne,
gyengéd hűvösségét testemen érezze.
Árnyékot adó fák lombjai hívnak,
bódult magányukban testük köré fonnak,
zöldellő levelek simogatnak engem,
részük vagyok én is,mint lelkem a szívedben...
Kiss László (Lacc)
Bársonyos,tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.
Kábán,vakon,részegen,
Futunk át az életen,
A félelem hajt,mint a szélvész.
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd,hogy: lassan a testtel!
Ne súgd,hogy: most ne siesd el!
Oh,bárcsak érinthetném!
Bár minden egész eltörött,
Létezik Igaz és Örök!
De jól vigyázz,ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk,elomlunk porrá.
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh,bárcsak érinthetnél!
Ne kérd,hogy: lassan a testtel!
Ne súgd,hogy : most ne siesd el!
Oh,bárcsak érinthetném!
Ákos
A boldogság az bársony,
ölébe vesz,elaltat,
ringat és sose faggat.
Zelk Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése