Tücsökzene

Sütött a nap,
a víz dalolt,
a víz fölé
virág hajolt.

A virágon
döngicséltek
halk hangú és
kedves méhek.

Nagyon messze,fönn,
repülő szállott.
De lentről -az is
méhnek látszott.
      Kányádi Sándor: Sütött a nap

Zúg,repes,árad a tücsökzene,
nem tűri,hogy gondolkozz: üteme,
szent ragály,elkap; mint már annyiszor!
Miért tetszik úgy? Oly szegényes,oly
együgyű és monoton ezeknek a
kis férgeknek öröme-bánata.
Miért tetszik hát? Talán mert olyan
eszelősen-gépiesen,oktalan,
mert olyan őrült -az,az őrület,
az fog meg benne: vadak,négerek
csörgőit rázza oly szörnyű indulat,
ahogy itt ez a sok tücsök mulat:
képzelj,barátom,valakit,aki
tavasztól őszig csak duhajkodik
s napi húsz órát dalol a maga
módján: szívében milyen mámora
lakik a létnek! Lehet primitív,
isteni az,óriás az a szív!
        Szabó Lőrinc: Óriás szív

Megesik velem,hogy úgy látom:
a legszebb és legcsodálatosabb,minden létező közül
mégiscsak az a szép madár,
amely fönt lebeg szabadon a magasban.
Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál,
szárnyán piros szemekkel,vagy a felhők között
áttörő esti napsugárnál,amikor csillog,de a fénye nem vakít,
és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik.
Minden nagyon szép,ha megfelelő pillanatban tekintünk rá.
          Hemann Hesse

Zöld levelekből,lágy mohából,
puha füvekből fészket raktam,
kibéleltem könnyű szelekkel,
körülvettem kéklő magassal.
       Pilinszky János