gyümölcsöd terhel bokrot,faágat,
gesztenyéd,diód a sok hullt levél közt,
vonzza az arany fénykarikákat.
Ezer színed maga a csodálat,
elnémulva bámullak,figyellek,
te vagy a mentsváram,itt vagyok nálad,
hallgatom zúgását rengetegednek.
Örül,nevet a terméssé ért határ,
a fák közé bújt Teremtő Csoda
beért szerelme fénylik a tájon át,
mint ragyogó fény,Isten homloka.
Hollósy Tóth Klára: Aranyfürtű ősz
Ott fenn a habos,fodros égen a lomha Nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszínű,gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz.A diót leverik,s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
enged fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél,közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó, évszakok őre,te drága,szelíd,de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
Radnóti Miklós: Szerelmes vers
Szitálnak a szélben hulló levelek,
A fák koszorúja lassan lepereg.
Hajlong az ág is a szélben alá:
A hullást,a hullást lassítaná.
Lenn járdakövön a sárga levél
Még zizzen egyet,mielőtt elalél,
Még egyet,utolsót,fölfelé,
Az ághoz,az ághoz,amely övé.
Sík Sándor: Szitálnak a szélben....
Az őszi rózsa olyan szép volt
Akkor; most is emlékezem,
Hogy féltünk a korai dértől,
Ha nézegettük kettesen.
Az őszi rózsa s mi szerelmünk
Milyen hamar elhervadott....
-Milyen az ősz maguknál édes?
A nap még most is úgy ragyog?
Ady Endre
Johnny Palacios Hidalgo alkotásai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése