Hát meghozott az eső,
Jó reggelt te édes ősz,
Friss harmatot ízlelő.
Bedő Gábor
Olyan szédítő volt ez a nyár,
Azt hiszem ideje kipihenni ezt az őrült zsongást,
Elfáradtam szemlátomást,
Ősszel elcsitul kicsit a lélek,
Magába fordul,
Elszunnyad,mint a természet,
Megpihen picit,
Ilyenkor dolgozza fel a nyár eseményeit,
Néha meg is kell tudni állni,
A rohanó világból ki kell tudni szállni,
Hogy a lélek is megújulhasson,
S tavasszal ismét kivirágozhasson,
Hogy aztán majd teljes pompájában újra
ragyoghasson.
Mihalik Anikó
A körtékkel együtt sárgul már a lomb is,
Mint tó az erdőn át,kéklik a szilva a zöldben
És boldog fáradtság álmodik
Aranylón most a tájon.
S az ormon elnyugszik a távoli partok
Felé készülő fecskék röpte és eltűnnek
A légből a táncos szúnyogok,
Már csönd van,nem zümmög a nyár,
A nappalok egyre későbben bomlanak
A pirkadás ezüstösen hűs tengeréből
S a déli nap barna,jó keze
Olyan vén s hervatag már.
És az ember lassan hazatér a nyárból;
Ahol boldog fürdőzők ujjongtak,csend van ott,
És szerteszét üres mezőkön
Egyedül táncol a szél.
Erwin Neustaedter: Búcsúzás (ford: Radnóti Miklós)
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla,barna ékszer:
vadgesztenyék.Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
Radnóti Miklós: Szeptember
Két napja lombhullás.
A fák hervadt karokkal lenyúlnak,
és megsimogatják a didergő földet!
Márai Sándor: Gyöngédség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése