2014. október 15., szerda

Október színei



Vergődő ágról
kalapomra szállj,
a kalapomról
vállamra találj.

Szivarzsebembe
csússzál lefele,
szívembe simulj,
gyere,no gyere.

Itt megmelegszel,
s nem rongyol a szél,
kedves kisvirágom,
hervadt falevél.
        Szép Ernő: Október


Lassan lépek
s fenyőfák kísérnek az úton
Színes köntös az ősz
gyöngyeit,s gombjait forgatja a szél

Harmat csapódik arcomba
Belső könnyek találkoznak
Vékony ágakat szurkál a köd
Avarpárnákba süppednek hiányok

Teremtő kezeid még nedvesek a sártól
s én csak csodálom világod
a bánat őszi tükre,
Térdre borulok Édenedben
Ujjaim pihennek tenyeredben

Benned bújok el
Mögötted rejtőzöm
Jó Veled.
Csak veled jó
          Tornay András: Lassan lépek.....


A természet nem érti a tréfát
mindig igaz,mindig komoly
mindig szigorú,mindig igaza van,
a hibák és a tévedések mindig az emberéi.
            Goethe


Nyomon kísér az éjszakában
Valami halk,sejtelmes ének.
A csöndességben az öreg fák
Egymásnak titkokat mesélnek.

Szelíden egymáshoz simulnak
A mesemondó,karcsú ágak
És mintha mindnek lelke volna,
Suttognak,sírnak,muzsikálnak.

Majd elhallgatnak.Bánja őket
Az őszi éjjel szörnyű csendje
S reszketve,félve összebújnak,
Mintha a lelkük dideregne.

A szél suhogva vág közéjük,
A sok levél sóhajtva rezdül?
A hervadás fehér tündére
Most megy az éjszakán keresztül.
          Heltai Jenő: Ősz


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése