Morus Tamás
Szári
Az indiai nők népviselete,az ősi dél-indiai vagyis dravida hagyomány a mai napig él.A földműveléssel foglalkozó népek,mint a rómaiak,vagy az Indonéz népcsoportok (az ősi viseletük a Horong) nem ismerték a varrást.A szári eredete a mitológiai ősidőkbe nyúlik vissza.A szép Draupadi egykor csak azért őrizhette meg tisztaságát,ártatlanságát,mert Krisna isten egy végtelen hosszú szárit ajándékozott neki,melyből a kéjsóvár hódolók nem tudták kihámozni.
A sokszor összehajtogatott és körülcsavart ruhadarab,mely egyszerre csábos és szemérmes,a mai Indiában is talán a legelterjedtebb viselet maradt.A klasszikus szári közel hat méter hosszú és több mint egy méter széles természetes alapú pamut,vagy selyem anyagból készül.Hagyományos földműves viselet.A mai,jelenszázadi nők egészítették ki egy 2,5méter anyagigényű "alsószoknyával" és egy kb. egy méter anyagszükségletű kis blúzzal.Ezt a két kiegészítő darabot az idősebb nők nem hordják,így oldalról a szárijuk alá teljesen belátni.
A korai időkben a szári a felsőtestet nem is takarta,hasonlóan az afrikai népek felül semmi viseleteihez.A szári anyaga tulajdonképpen egy hosszú és semmilyen előkészítést nem igénylő textilcsík.Nem varrják,pedig ha arra gondolunk,hogy az indiai varrodák a hatalmas szegénységben hány nőnek tudnának ezzel munkát adni,lehet,hogy megoldanának néhány kérdést.Varrott ruhát először a lovas,nomád népek hordtak (pl.magyar őseink).A varrás feltalálására azért volt szükség,hogy a tél hidege ellen is hatékonyan védekezzenek és lovagolhassanak.
A száriról,azok,akik már viselték,néhányan úgy nyilatkoztak,hogy kényelmes,de a legtöbben megegyeztek abban,hogy a nyári hőségben a szári túlságosan meleg,esős időben a tócsákon és az elárasztott utcákon átkeléskor legkevésbé praktikus ruhadarab.E hátrányokat azonban jól ellensúlyozza,hogy a szári a legkarcsúbb és a legmolettebb hölgyre is illik.Az említett érvek ellenére mi lehet a magyarázata annak,hogy a mai indiai nők többsége megmaradt a szárinál? Főleg a hagyományok tisztelete,de a vagyoni státusz bemutatása is.
Kimonó
A kimonó -szó szerinti jelentése: ruha,viselni való ruha- a Japán nemzeti viseletet jelenti.A kimonó szót eredetileg minden viselt ruhára használták,csak később korlátozták egy bizonyos ruhadarabra.A kimonóról elmondható,hogy szabása kiterítve egy T betűt formáz.A nyugati kultúrkörben az ilyen szabású ruhákat köntösnek nevezik.
A kimonó a legtöbb nyugati öltözéktől eltérően nem követi a test vonalát,a szabásvonala szögletes.Tradicionálisan a köpeny jobboldali végét hajtják rá a baloldalira -fordítva csak a halottakat ravatalozzák,ezért úgy tartják,élő személyre ez balszerencsét hoz.
Napjainkban a kimonó már kizárólag alkalmi viseletnek számít: a gyerekek a sichi-go-san (szó szerint: hét-öt-három,az ennyi idős gyerekek ünnepe Japánban,amikor elviszik őket a legközelebbi templomba és hagyományosan megünneplik,hogy "megérték ezt a kort" ) alkalmával viselnek csak kimonót.A felnőttek közül a lányok a Seijin-no-Hi (a felnőttkor elérkezte,minden évben január második hétfőjén tartják és minden éppen 20.évet betöltött fiatal részt vesz rajta) alkalmával kapnak egy furisode nevű kifejezetten hajadon lányoknak szánt,hosszú ujjú,díszes kimonót.Ezt leszámítva kimonót leginkább esküvőn, temetésen, teaceremónián szokás viselni.A kimonó nyári változata a yukata,amely pamutból készül és mindössze egy rétegből áll,nagyon népszerű viselet Japánban mind a mai napig; ugyanis kényelmes benne elviselni a hőséget.
Burka,csador és a niqab
A muzulmán vallás szerint a nő teste szent és sérthetetlen,de a Korán nem írja elő általánosságban a nők lefátyolozását,sem pedig a külvilágtól való elzárását.
Mohamed próféta volt az,aki függöny mögött,férfiak számára megközelíthetetlenül tartotta asszonyait.Az iszlám törvénykezés,a saria ehhez alkalmazkodva tette kötelezővé a nők számára a fátyol,a hijab viseletét,az arc,a kezek,a lábak elfedését,megvédendő őket a férfitekintetektől.
Ám a Közel-Keleten,a Sínai-félsziget és Afrika északi területén nemcsak a muszlim,hanem a tehetősebb hölgyek is elfátyolozták az arcukat a perzselő nap elől,hogy megóvják bőrük hamvasságát.
A tálibok uralomra jutása óta Afganisztánban a burka terjedt el.Általában szép kék színű,könnyű anyagból készül,az egész testet elfedi,az arcot sem hagyja szabadon,még a szem környékét is háló fedi.Családi körben nem viselik,sőt,nem régiben Kabulban megnyílt egy szigorúan őrzött park,ahol fiatal anyák burka nélkül játszhatnak gyermekeikkel.
A burka közeli,ám kevésbé szigorú rokona a niqab,amelyben a szem látható,főként a pakisztáni nők viselik.
A szaúd-arábiai nők abayat hordanak,ami egy viszonylag szűkebb,csinosabb ruhadarab,kendővel kiegészítve és az arcuk sincs eltakarva.
Az Iránban szokásos csador viszonylag nagy többnyire sötét színű,félkör alakúra szabott kendőszerű anyag,amit úgy borítanak magukra a nők,hogy csak az arcuk marad szabadon.
Mindegyik változatra jellemző,hogy nem lehet túl színes,túl mintás,tehát figyelemfelkeltő,sem áttetsző,a hajnak és a testnek nem szabad átsejleni rajta.Azért a nők,ha el is kell rejteniük arcukat,legalább a fátylukat feldíszítik: az Emirátusokban arany csőrrel,Szaúd-Arábia egyes törzseinél ékszerekkel,hímzésekkel.
......különleges világ egy európai nő számára.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése