a szemedet idéztem vissza éppen,
kerestem fénytöréseit,
és a jó csönd lassan visszavitt
abba a régmúlt,színes világba,
amikor még boldogan mosolygott
rám a sárga, -a nárcisz bájos,
szégyenlős virága és a liliom
büszkén,hófehéren hajladozott
a könnyű szélben és kék volt az ég,
azúr a tenger és fénylett a nap
már korán reggel,az utca megtelt
emberekkel,(akkor még mind fölfelé
néztek,mosolyogtak és sohasem
féltek), hiába jött el a borús este,
mindegyikük boldogan leste,
ahogy kigyúl,izzik a csillagok teste,
és belefesti az éjszakába -szórja némán,
szerte a világba -narancs és zöld
színeit,szívünkre vörös fényt terít,
alája bújunk és reggelig lelkünk
a színekkel megtelik és kék lesz
minden,zöld és sárga és beleégünk
az örök világba.
Gősi Vali: Beleégünk az örök világba
Mi az a csodálatos gyógyító ereje a napnak,hogy minden beteg annyira áhítja?
Ahogy ott hevertem az áldott verőfényben,úgy éreztem,mintha hó volnék én is és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb vagyok és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.
Gárdonyi Géza
semmi sincs most csak a tenger
az ég ráhajol s a végtelennel
összeolvad
minden mi volt itt most nincsen
csak a kékség csak a tenger
narancsliget ringó csendben
kavics -s homokrengetegben
olíva zöld szirteken áll a pillanat
ultramarin fényben úszik
könnyű árnyam -semmi vagyok-
vagyok minden
homokszem a végtelenben
zöld s kék színben lebeg minden
csak a csend van csak a tenger
a hegy ormán olajfák közt
figyel Isten
Gősi Vali: Csak a tenger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése