A halandóknak adott legédesebb szavak: Anya,Otthon,Mennyország.
William Goldsmith Brown
Az anyák olyanok,hogy maminak szólítjuk őket,meleg a nyakuk meg a válluk,ahová a fejünket fúrjuk és jó szaguk van.Az anyák mindig (mindenkor,bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak,állandóan rajtunk tartják a szemüket és ettől láthatóan boldogok.Boldogok.A szemük színe olyan,mintha az ég be volna borulva,de mégis ragyogna a Nap.
Nevetős szemük mélyén -később- meglátjuk a szomorúságot is,az állandó,kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat,amelyről nem tudjuk,mire vonatkozik,hacsak nem magára a nevetésre.Enni adnak,inni adnak,puszit adnak.Vagy arra ébredünk,hogy ülnek az ágyunk szélén és fogják a kezünket.Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják,a szívverésünkön és így ébredünk.Akárhogy is,amikor kinyitjuk a szemünket,az ő arcuk tölti be az egész látható teret.
A világot.
Később lesz egy rövid szakasz,amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle),ha hozzánk érnek.Nem kell ezt kimondanunk,tudni fogják,érezni és megtorpannak az ajtóban,ezt még mi nem látjuk és azt sem,hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket,mi még az álmok ködében úszunk,amikor puhán,aranylón,mintha angyalhangot hallanánk,valami gyönyörűségeset,puhán,suhogva,igen,a nevünket,egy angyal rebegi el a nevünket,az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek,elrebbennek,vissza abba az életükbe,amelybe nincs belátásunk,árnyékos vidék és amely igazán sosem érdekelt bennünket,halljuk a nevünket az égből.
Esterházy Péter
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés,nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom.
Mécs László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése