Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos,igéző várakozás,
s mint harsány,újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.
Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.
Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fény-üzenet,
enyhül a kín,ahogy árad az áldás,
a pünkösdre virradó lelkek felett.
Gősi Vali: Bíbor ragyogás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése