Ölelés

.......mi adhatna felhőtlen,tiszta megnyugvást a könnyeknek,ha nem egy finom,puha ölelés.....

Nem rettegni attól,hogy gyengének nézhetnek,sokkal magabiztosabb állapot,mint erőt mutatni,amikor ölelésre vágyunk.

Tapogattam az arcod.Ez az arc.
A végtelen.A minden arcok arca.
Nem látom már,csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod,mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek.Olyan egyszerű.
        Gyurkovics Tibor

Van az ölelés....az ölelés,amely annyi gondolatot,érzést szül.Amely sokat jelenthet,annyi mindent kifejez.Az ölelés,amelyben lehet barátság,lehet szeretet,lehet szerelem,lehet Élet.Az ölelés,amely kellemes,meleg,puha,jó.
       Csitáry-Hock Tamás

Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.
         Reményik Sándor

Érzelmeim,rokonai az ölelés érzéséinek: az elviselhetőség határáig szépségesek,mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként.Nem látványos varázslat,nem másoknak szól,bennünk tündököl.
        Vavyan Fable

Türkiz szemedben óceánok végtelenje,
távolba,mélybe révedő világ.
És mégis,mint búvó kis patak
a barlang-mélyi tóra,
csendes magányban elmerülve,
én így találtam rád.
Karodban bízva megpihentem,
mert benned tisztán fénylett
a ringató ígéret,
hogy szeretni tudsz még akkor is,
ha nem vagyok több,
mint egy lágy tenyérbe burkolózó élet.
        Bódai-Soós Judit: Ölelés-dal

A férfiak is tudnak sírni ?!

Az ember joga a könnyekhez nem évül el soha.
       Victor Hugo

A mai ember lelkülete átláthatatlan őserdőhöz hasonlít,teli elfojtásokkal,feldolgozatlan múlttal, komplexusokkal,az egoizmus vak démonával -és az önismeret teljes hiányával.A nemi szerepeinkkel sem tudunk mit kezdeni.Vagy valóban átszédülünk a másik pólusba -ahogy ez,sok táncos életében előfordul és meleg lesz- vagy csak az álmainkban merjük megélni a másik nemünket.Ostoba társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni.Például,azt mondjuk a kisfiúknak "Egy férfi nem sír!" És ez csak egy,a sok léleknyomorító butaság közül.
          Müller Péter

Álom -szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó
Dalt szül a súlyos félhomály
Érzem,hogy sírni volna most jó.
            Ákos

Igen sírok.Férfi létemre.Hát a férfinak nincs szeme,a férfinak nincs keze, szervezete,érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja,nem ugyanaz a fegyver sebzi,nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti,mint a nőket? Ha megszúrtok nem vérzünk-e?Ha csiklandoztok nem nevetünk-e?Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg?Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is?Miért ne sírhatna a katona is?Mert az férfiatlan?Miért lenne férfiatlan?
          Arthur Strindberg

Szerelem,szenvedély
Sírni mindig van miért
A végén persze győz a jó,
A gonosz megfizet mindenért.
           Tankcsapda

Néztem rá sokáig,mozdulatlan szemgolyókkal,s éreztem,hogy minden el van veszve.Hogy én ebből a szobából ki fogok menni és ebbe a szobába soha,de soha többet nem fogok visszajönni.Bágyadt,ijedt mosoly fénylett fel sötét arcomra,most már tudom,ez a néma mosoly a sírni nem tudó férfiak rettenetes,vad zokogása.
            Zilahy Lajos

.........és MI nők??? Mi egy kicsit bonyolultabb személyiségek vagyunk.......mert.....

A nők értenek hozzá ugyanazon pillanatban sírni,gyűlölni,haragudni,szeretni,ábrándozni és mosolyogni.
              Mikszáth Kálmán
     

Könnyek

Lehet,hogy az érzelem annyira erős,hogy a test nem bírja féken tartani.A lélek és az érzések átveszik az irányítást és a test sírni kezd.
         Angyalok városa c.film

Boldog vagyok,mint senki más,
és mégis kedvem volna sírni,
mert jól tudom. Virágnyílás:
egyszerből a sohába nyílni.
        Babits Mihály

A könnyek sokfélék......A testi fájdalom könnye bőséges,de nem elég meleg,a bánat könnye forró és szinte nem cseppekben jön,hanem ömlik és zuhogva hömpölyög alá az ujjak között,melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik.Hasonlít ehhez a boldogság könnye,de ez nem rejtőzik el és hamarább elapad.Ezek rokonok,aminthogy rokonok a sírás és a nevetés általában,s rokonok az öröm és a bánat,rokon a szeretet és a gyűlölet.
A düh könnye egészen picike és gonoszul megül a szem sarkában.Néha csak egy van belőle.A meghatottság könnye diszkréten,finoman alácseppen.Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása és az anyáké.Ezt a kettőt Isten egyenrangúnak veszi az imádsággal.Ezek olyan őszinték és fájdalmasak,mint a gyermekbőgés.Az erőszakos,álnok,apró és szétfolyó könnyeket,az álszenteskedés könnyeit -hogy nyögni kell,míg végre kijön- káromkodásnak számítja.
Annál szebbek a befeléhullók,amelyektől ég a szem és elnehezedik a mell; vigasztalan az öregemberség szüntelenül folydogáló könnye,amely a nyomorúság híg vizéhez hasonlít. Ó,a könnyek sokfélék.
          Török Sándor

Nem a sírás és a nevetés a lényeg,hanem az ember,aki sírt és nevetett és annak a valaminek a nagysága a fontos,ami ezen érzések mögött van.
           Fekete István

Szárnyaló lélek

Nő vagy,s ezért tudod,hogy bármi
kis semmi mily csodát mível
és hogy lehet lelket csinálni
Új lelket egy kis semmivel.
           Paul Géraldy

Az embernek lelke van,amely hinni és repülni tud,s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal.
        Márai Sándor

Az egyetlen,ami csak a tied
És könnyedén kifog minden
       Őrült zsarnokon

Számára olcsó kacat egy lakat
Nem akadály semmilyen zár
      Fürkész hatalom

Nem tűr el béklyót,ledob láncokat
    Átsuhan megnyomorított
      Őrzött szavakon

Túl rácsokon és rideg falakon
Madárként szárnyal a lélek
      Mindig szabadon.
         Horváth Lajos: Szárnyal a lélek

Nem csak a madárnak van fészke.A léleknek is.Van egy fészek,ahol a lélek ugyanígy otthon lehet.Ahonnan szárnyra kelhet és ahová visszatérhet.Ahol figyelmet kap,szeretetet,törődést.És nyugalmat.Egy ölelő érzést.Otthont.Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet,ahol új erőt kaphat.A további szárnyaláshoz.Igen,van ilyen fészek.Egy szív.Az Ő szíve.
          Csitáry-Hock Tamás

         
Repkedtem zöld lombok,hűs sátra alatt
Fáradtan verdesve,s az idő csak szaladt
Megpihennék végre,az út végére érve
Fáradt szárnyam tépázva csüng

Fakéreg adott oltalmat s nyugalmat
A zúgó szél lágy dala finoman elaltat
Selyemgubó ágyban,szép álomra várva
Testem ellazul,megpihen

Zöld szemem lezárja az álompecsétje
Szívemet a béke lassacskán elérte
Várom az újabb csodát,a lélek vándorló honát
Az új testet melyben magam lelem

Ajándék a létnek minden kis formája
A Jóisten művét,ilyenkor megáldja
S lelkünk bármilyen testbe van bezárva
Meg kell,hogy becsülje,hisz ez lett hazája.
             Scarlette: Vándorló lélek

A lélek akkor öregszik,ha már a földön járnak a vágyai, szárnytalanul.
             Ancsel Éva

Álarcot viselünk

Akárhogy nézem,színházban vagyok,
Páholyból néznek rám furcsa alakok.
Mindenki mást hisz,más színt visel,
S valódi arcát álarc rejti el.
Mégis meddig éljünk álarcok mögött?
Mit kell eltitkolnunk így egymás között?
          Demjén Ferenc

S mert a jellem maga az ember,hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember,mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka.Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhát,de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság.Egy mozdulat,egy szó,egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet.S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény,melyben részünk lehet.
            Márai Sándor

Ne higyj nekem,ha mosolygok
Álarcz ez csak arczomon,
Mit felöltök,ha valót
Eltakarni akarom.
             Szendrey Júlia

Összesimulva elnyúltunk egymás mellett,felkönyököltem és fölé hajoltam,magára vont,s tovább néztem vonásait,ő az enyémeket.Gyönyörködtünk a velünk játszó szépségben,amíg látni bírtuk,hiszen soha más alkalommal nem foszlott le álarcunk,nem engedtünk érzelmeinknek,hogy megmutassák magukat: áttűnve és túltündökölve zártságunkon.
              Vavyan Fable

A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell.Látszólag egy könnyű mozdulat,mégis,hatalmas erő kell hozzá.A fizikai kevés ehhez.Kezed nem mozdul addig,míg lelked rá nem szánja magát.És a lelked csak akkor teszi ezt meg,ha már elég erős.Ha már nincs benne büszkeség,nem akar más lenni,mint akinek született.Amikor már fáj a játék.
              Csitáry-Hock Tamás

                                        Herpai Zoltán festménye

Vízkereszt

Hagyományosan ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör.Katolikus vidékeken a keresztvíz szentelésének ünnepe -a vízkereszt elnevezés is erre utal.Ezt a vizet aztán egész évben megőrizték.Behintették vele a szobát,az istállót,a kutat és a vetőmagot.Gyógyító erőt tulajdonítottak neki,s ha betegek voltak,ittak is belőle egy kortyot.
Vízkeresztkor házszentelést is végeztek.Krétával felírták a háromkirályok nevének kezdőbetűjét (Gáspár,Menyhért,Boldizsár) és az évszámot.Hitték,hogy ez a felírat megvédi a házat a rontás ellen.
Vízkeresztkor szedték le a karácsonyfát és ekkor rendezték a háromkirály-járást is,amely a betlehemes játékban szereplő napkeleti bölcsekről kapta a nevét.Fehér ruhába öltözött gyerekek,fejükön papírkoronával   járták a házakat és köszöntő énekeket adtak elő.

A farsang ideje vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart.Ebben az időszakban több jeles nap is felbukkan.

Vízkereszt napjához is kapcsolódnak időjárásjóslások. "Ha vízkereszt vizet ereszt,izikedet padra rekeszt." -mondják Berettyóújfalun.Az ízik (takarmánymaradék,nádtörmelék,kukoricaszár) fűtésre is szolgált.Hideg idő esetén a korai tavaszban reménykedtek.Kelenyén a nyári csapadékmennyiségre jósoltak. -"Ha pintyőke ilyenkor itt (ivott) a kerékvágásból,akkor lett elíg esső a nyáron." A tápaiak szerint,ha ezen a napon süt a nap,hosszú lesz a tél.

                                               Márton Ibolya festménye

"Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik."

                                        Szakács Éva festménye

Hello január

Sosem értettem,hová tűnt kezemből az első hópehely,amit oly boldog mosollyal szorítottam markom meleg mélyébe azon az igazi téli napon....mára tudom,hogy akkor is ott volt a tenyeremben,amikor én nem láttam,mert áttetsző cseppjei életbarázdáimon pihentek és ott maradtak mindaddig,ameddig érezni akartam őket....ilyenek az emlékek is....láthatatlan,átalakult valóságcseppek....

Lágy,puha sorokat
szeretnék rólunk írni
hóba süppedt lábnyomokat
a csendben,akár
január első hajnalán,
mikor a pelyhes utcán
hazafelé tartva csupán
ketten vagyunk.

Ujjaink kesztyűtlen
kapaszkodnak össze,érzem
sorsod lenyomatát tenyeremben
a többi kusza vonal között,
és én is ott lüktetek már végleg
a kézfejeden húzódó ér
kék boltíve mögött.
        Erdős Olga: Januári hajnal

Száll az idő,száll fölöttünk,
Sebesebben,mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon,hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud,hogy mulandó
Minden itt az ég alatt-
Életünk egy pillanat.
       Benedek Elek: Január

Zúzmarás gallyakon álmodik
fagyos januárt a tél,
deres leveleken születik a hajnal,
fénye csak hideget ígér.
Magam indulok a pirkadattal,
kísérőim tetszhalott fák,
roppan a friss hó lábam alatt,
szürkeség őrzi a tél álmát.
A megállóban megszokott arcok,
álmos,nyak-behúzott emberek,
mint én,vágnak a nap elébe,
mely ki tudja,mit rejteget.
      Jószay Magdolna