Páholyból néznek rám furcsa alakok.
Mindenki mást hisz,más színt visel,
S valódi arcát álarc rejti el.
Mégis meddig éljünk álarcok mögött?
Mit kell eltitkolnunk így egymás között?
Demjén Ferenc
S mert a jellem maga az ember,hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember,mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka.Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhát,de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság.Egy mozdulat,egy szó,egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet.S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény,melyben részünk lehet.
Márai Sándor
Álarcz ez csak arczomon,
Mit felöltök,ha valót
Eltakarni akarom.
Szendrey Júlia
Összesimulva elnyúltunk egymás mellett,felkönyököltem és fölé hajoltam,magára vont,s tovább néztem vonásait,ő az enyémeket.Gyönyörködtünk a velünk játszó szépségben,amíg látni bírtuk,hiszen soha más alkalommal nem foszlott le álarcunk,nem engedtünk érzelmeinknek,hogy megmutassák magukat: áttűnve és túltündökölve zártságunkon.
Vavyan Fable
A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell.Látszólag egy könnyű mozdulat,mégis,hatalmas erő kell hozzá.A fizikai kevés ehhez.Kezed nem mozdul addig,míg lelked rá nem szánja magát.És a lelked csak akkor teszi ezt meg,ha már elég erős.Ha már nincs benne büszkeség,nem akar más lenni,mint akinek született.Amikor már fáj a játék.
Csitáry-Hock Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése