Sűrű ködben,télben,erdő rejtekén....
De a napsütésben újra élnék,lázban tart,
S a tavasz dala is felzeng majd!
Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban
mint a rügy,mi féli,hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.
Védtelen vagyok,ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.
Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,
hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,
ne bírja a világ legbensőbb harcaim.
De nem bánom,ha olykor Te,ki félszavakból ért,
lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
és rímes rejtekemből előcsalogatsz.
Sárhelyi Erika: Te,ki félszavakból ért
Letartóztatom a tavaszt......tömény drog.
Vavyan Fable
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap,eláll a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán,halkan,pehelymód száll
pillanat és pillanat.
Babits Mihály: Halavány téli rajz (részlet)
Ahogy a réten,a tavaszi fényben egy fehér virág,
úgy szeretném naponta én is köszönteni a nap színaranyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése