Mélyéről a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbe szorult ablakot
Csak emeld arcod
Az öledbe hulló
Végtelen felé
Csak lásd a távolt,
A lelkedbe búvó
Jeltelen zenét
Te az életed hordod:
Hamvából is -az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.
Kerekes László: Naptolvaj
A fény mindig jobbá varázsolja a dolgokat.
A derű színe.Eljátszik velem,
finom kék csíkot húz a lelkemen,
múlót,amilyent szajkó szárnya von
völgyünk felett,borongó,hűs napon.
Áprily Lajos: Az illanó szín
Korábban soha nem gondoltam bele,de csodálatos,hogy hányféle fény van a világon és hányféle égbolt: a tavasz halványkékje,amikor az egész világ irul-pirul; a júliusi dél buja,élénk derűje; a bíborszínű viharfelhők,a zöldes háborgás,mielőtt lecsap a villám és az őrülten színes naplementék......
Csak nézz a Nap mögé
nézz a felhőkön túl
de ne emeld fel a fejed
ott fenn csak vihar dúl
Legyen sötét
szemhéjad takarja el a fény
legyen csend
áradjanak a hangok feléd
Csak nézz a végtelenbe
a szem úgysem lát el odáig
hunyd csak be
lassan majd elérsz a csodáig.
Komáromi János: Lehunyt szemmel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése