A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt:
Te vagy orvosa sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Lobogó hajnali tűz;
Ajkaid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek csókjaidért.
Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánhoz
A tulipánon átsütött a nap,
ráhull a hajnal drága fényesője,
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.
A méhecskedongásos kert ölén
pirosat izzott meleg mézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.
Úgy éreztem, felém is integet,
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?
Fésüs Éva: Tulipán
mint a semmitmondó tulipánok,
illattalan lopom magam
a lelketekbe is minden szavam
az emberi meleg vágya,
amiért kínlódom,arra várva,
hogy egyszer szeretni fogtok
úgy ahogy vagyok s nem álmodoztok
soha semmi-semmi másról
csak egy illattalan tulipánról.
Minden új nyarat úgy várok,
mint reszkető kézben tulipánok
egy ház előtt,vagy fák között,
hol a szerelem üdén megkötött
az érkező kedves léptét.
De az én szerelmemre nincs mérték.
Várok.Nézem a köveket,
várom hogy majd önként eljöjjetek.
Mostantól már nem is fájok,
olyan vagyok,mint a tulipánok.
Papp Erika: Mint a tulipánok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése