Mindennap kihuny egy fénylő csillag,
S minden nap megszületik egy másik.
A hó ellepi a fázó földet,
mi jövőre újra kivirágzik.
Nézd,mint hullik a fáradt,sárgalomb,
Lábad alatt hever az elmúlt nyár,
Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,
De mélyén ragyogó kikelet jár.
A fönt és a lent néha túl közel,
Olykor összecsapnak az elemek,
Ám a legádázabb vihar sokszor
A legfénylőbb szivárványt szüli meg.
Sárhelyi Erika: Csillagok és szivárványok
Hópihe pillámon
szép téli álom.
Sóhajom fuvallat,
friss,tavaszi tájon.
Szemem kékje csillan
hőséget csillapít.
Hajam,hogyha libben,
rőt szőnyeget terít.
Kollár Anikó: Évszakok
Arany percekkel csábított a tavasz,
s ezüstbe hajlanak már az esti órák.
Pipacsos álmokkal köszöntött a nyáréj,
s kopott igazságot hullatnak ma a fák....
Zizegő zúzmara csipkézi majd kedvem,
ha téli dal csendül szomorú számon,
s remélem,ébreszt még hársillatú reggel,
s visszarepül hozzám a mézízű álom....
Szabolcsi Erzsébet: Ezüstbe hajlanak
Szépek a képek és káprázatosak a versek :) fickó
VálaszTörlésKedves Fickó! Köszönöm,hogy olvasod a blogom! :)
Törlés