a decemberi
fagyos ködben
csodát várni
a csillagtalan
néma csöndben
titkot lesni
a lélek ablakára karcolt
jégvirágban
eltűnődni
zúzmarás hajnalok
szívet melengető homályában
próféciák nyomán
hitre cserélni
a kételyt
csillagjelet
látni a legsötétebb
éjben
és hinni
hinni
a szívekben
születő Fényben.
Kovács András: Advent
mint a tenyerünkkel óvott
szélben repeső gyertyafény
csak hitünk melegétől
tápászkodhat táncba a remény
Mészely József: Négy soros a reményről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése