Május

Aztán egy este szokatlan,meleg csend lett.A virágok illata megállt a csalitosban,s amikor feljött a hold,a berekszélen megszólalt egy fülemüle,olyan lágyan és olyan szépen,hogy lehunyta szemét az erdő,lehunyta szemét millió virág,még az öreg bagoly is lehunyta -bár agglegény volt-, mert mindenki tudta,hogy a nádas tündérrózsái között,a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt,szép leány: Május.

          Fekete István

Vártunk,tavaszi langyos permeteg.

Várt a cseresznyebimbó -rengeteg.

Vártak növésre szomjazó füvek.

Vártak a kankalinos oldalak.

S ti drága cseppek,én is vártalak,

hogy tegyetek csodát,ha még lehet:

zsendítsétek meg puszta lelkemet.

        Áprily Lajos: Esőcseppek

Virágot hoztam és a virággal a tavaszt,színeket,

Színnel átszőtt bárányfelhőt,ébredező életet,

Szivárványt a tavaszi zápornak,

Vízcseppeket mik vidáman táncolnak,

Hoztam még hangokat,madarakat,

Hoztam még virágon pihenő bogarakat,

Szerelmes napraforgót,

Szerelmes dalokat,

Hogy boldogan éljük az ünnepeket,

És boldogan az egyszerű napokat,

Virágot hoztam és a virággal a tavaszt,színeket,

Színnel átszőtt bárányfelhőt,ébredező életet.

         Bedő Gábor

Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja,mint halk húrok reszketése.

Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja,mint egy nagy,kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.

Ó,én szerelmem,kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó,édes emlék,te is így jelensz meg:

Olykor: sóhajtó illat,hűs,zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő,drága,ritka percnek....
          Tóth Árpád: Orgona