s mint vak piktor,ki emlékezetből fest,
vörösre mázolta a látóhatár szélét,
hogy elvegye a sötétség határtalan élét.
A rohanó élet lassan lefekvésre készül.
A nappali hajsza nyugalommá szépül,
s a szemedben tükröző pillanat-csendet,
én áhítva vágyom,mint lélek a mennyet.
Kezed szorításában ott lapul az élet,
egy cáfolhatatlan "mindörökké" képlet.
Másnak az érzelem bevehetetlen vára,
melynek én vagyok egyetlen katonája.
A háborútól sújtott szerelem harctéren,
egy falatnyi béke,egy virágzó éden,
melyet gondosan ápol két lélek és test,
és leborul előttünk a májusi est.
Millei Lajos: A májusi est
Mint a madár,röppensz be hozzám,
Mint illatos virág hajolsz rám,
Szívem,karom feléd repes,
Virágom,madaram,szeress!
Te űzöd el szomorúságom,
Melletted jön meg gyógyulásom;
Mind a te csodaműved ez,
Oh hát szeress,szeress,szeress!
Oh mennyi fény,oh menni illat,
Új szárnyi nőnek dalaimnak.
S szívem csak rólad zengedez,
Azt zengi: szeress! szeress!
Reviczky Gyula: Édes napok
Ne tégy mást,csak várj rám!
Ha vársz: megérkezem.
Nem kell pompa,márvány,
elég a csend nekem.
Szólj hozzám e csenddel
és hallgasd sóhajom,
érints meg szemeddel,
s ne fogd le két karom!
Nyiss rést lelked mélyén,
melyen át beférek!
Nem várok semmit,én
csupán adni kérek.
Bódai-Soós Judit: Csak adni kérek
Olyan a szerelem,mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik,kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra,milliom.
Ne,ne hajolj reá,bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt,percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Victor Hugo: Olyan a szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése