Váczi Mihály: Szabadon
Mint ágak közt a szél,
csillagok közt a felhő,
kuszáltan,mint az erdő,
szabadon,össze-vissza,
Sok millió irányba,
erdőnyi kitárt ággal
mindent ölelni vágyva,
mutatni,mint a gyermek,
minden szellőre sírni,
mint hogyha vihar ver meg:
eget ölelni milliárd,
görcsös gallyal és vággyal,
s a földet átkarolni
gyökerek hálójával,
a zuhogó fényt inni
fuldokló levelekkel,
és vihart lélegezni,
Sóhajtani kék reggelt,
kétfelől átölelni
a szorongó világot,
foganni benne,-s nyitni
tőle fordult virágot:
itt gyökerezni:éhhel
fogózni friss husába,
-de minden rezdüléssel
valami másra vágyva.
Reviczky Gyula:Szeretem a magányt....
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot,ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.
Hol elkábul az öntudat,
Ha vérző szívembe vágják,
Unalom,kétség karmukat.
S ha örömem van, úgy szeretném
Kitárni más előtt magam,
És ráfonódni,mint a repkény,
A szívre,mely virágtalan.
Hans Arp:Álom vagyok
Lehelj reám
tedd hogy életre keljek.
Lehelj rám
adj már az enyészetnek.
Lehelj rám
S leszek a fény.
Álom vagyok
mely belőled beszél.
Szabó Lőrinc
" Minden vagyok,semmi se vagyok,
mese és változás:
szemfényvesztő varázs"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése