Az első hó

....nincsenek már vicces kedvükben az égiek,odafent helyre állt a rend,idelent visszatért a téli időjárás és megérkezett az első hó,az igazság az hogy nem is tudtam volna elképzelni Advent első napját másként.

Szeretem a havat , a hóesést, bár hideg,zord az idő mégis a hótól olyan bársonyosan puha lesz a táj,szinte egy színűvé válik minden de egyben olyanná alakul hogy  szükségét érzi az ember hogy megörökítse akár festményként akár fotóként,.....nyugalmat árasztó,csendes  fehérség burkol mindent.......

.   Rudnyánszky Gyula  Tél

Fenséges nyúgalom,
Kápráztató fehér világ!
Rezegve csillan a havon
Az égi csillagmiriád.
Fehér a nap,fehér az éj:
Se képzelet,se szenvedély
  Izzása nem piroslik,-
A lét fehér sejtésbe oszlik.
    A szintelen
    Kietlenen
Csupán a bölcsesség
Fehér hegyorma ég:
A végtelenbe veszve
Sugárzik,él az eszme.

  Szabó Lőrinc  Téli napfény

Mikor, még csak az ablakon át,
  a kezemre idenyal,
felbámulok rá,úgy emel,hív
   a sugaraival:
januári,de máris oly jó,
   oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy,
    a szerelemben.

Mint gondolat nélkül a vágy,
    forrón és testtelen
ömlik körül,úgy visz,cirógat,
      és olyan esztelen:
rózsaszínben lobog a hús
     belső feketesége,
S hálám,mint tüköritta fény,
     csap vissza az égbe.

Óh,minden hogy aranylik,árad,
      s mily csókba gyúl.
Hogy robban! robbant! Óh,milyen jó!
      S mennyire új!.....
Dehogy új!....Csak jó! Csak jó! A legjobb!
      az örök,a régi......
Százezer éve napimádó,
        aki érzi!

.....egy újabb kedvenc versem,Paul Verlaine-től annyira simogatóan szép,árad belőle az egyszerű meghitség szerelem,szeretet, e két érzés melyektől lélegzetelállító  alkotások születnek,mert ez a két szó a művészetet is elvarázsolja.......

Paul Verlaine Idill

Derűsen lobog a tűz a kandallóban,
Bár kint hűvös,ködös éj lebeg
Gyengéden ölelő kíváncsi kezek
A meleg szobában szelíden fénylenek.

Megcsillan egy égő szikra
Lágyan feszülő karodon
Elbódulnak a mély ráncok
Álom-színű arcodon.

Egy érintés mely örökké tart
a harmónia csendjében
S valahol itt legbelül
Kivirágzik a csendében.

Könnyű vagyok,mint a füst
Mely nesztelen száll a kéményen
Feloldódom színezüst
Meztelen lelked fényében.

   .....tulajdonképpen,azt nem tudom megmagyarázni hogy az első hóeséstől miként jutottam el a szerelemhez és a szeretethez.....de  nem is kell érveket felhoznom hisz két gyönyörű érzésről írok...úgy gondolom a következő bejegyzésem  e két csodának szentelem...........