.......apukám és anyukám.....oly messze vagytok és mégis oly közel..........
........és a keze az áldott hófehér keze,amely minden gonoszt távol tartott tőlem,már nem érinthet engem,szép ujjai közt még mindig ott van egy elbűvölő virág, a vérző színű rózsa,melynek kanyargós szalagján a két arany szó "szeretlek anyu"......aztán jön a fény ,a nem szeretem fény,vakít és fáj mert elviszi tőlem......lassan eltűnik csillogó szeme és hófehér keze,együtt formáljuk a szavakat,de nincs hang nem halljuk egymást, ez egy földöntúli némaság...........
saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése