2012. január 4., szerda

Első hónap-Télhó-Fergeteg hava

Római hagyomány szerint a hónapoknak- márciustól decemberig -a városalapító Romulus király adott első ízben nevet.Ez az első római naptár valójában parasztkalendárium lehetett,amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10hónapot vette figyelembe.
A fennmaradó téli holt időt a Kr.e.700körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos hold naptárba,Ianuarius és Februarius néven -11 és 12 hónapként.
Ianuarius hónap névadója Ianus,a kezdet és vég istene volt,neki tulajdonítható,hogy a korábbi márciusi,majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak -Kr.e.153-tól- január 1-én kezdték az évet.


A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform(1582) óta vált általánossá,véglegessé 1691-ben,amikor XI.Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé.
A januári hónap javában a tél közepe,amikor a növényzetnek még pihenőre van szüksége,a napsütés,langyos idő káros mind a fáknak,mind a kibújt gabonának.


Népi megfigyelések:
-januári meleg Isten csapása,
-gyenge január,forró nyár,hűvös tavasz,
-ha nem lenne fagy január hónapban,úgy biztosan meg fogja azt hozni március vagy április,
-a ködös január nedves tavasszal jár.


A négy évszak között a tél a legmisztikusabb,
legvarázslatosabb.Ő egy olyan személyiség akinek
rengeteg arca van és csak akkor mutatja meg ha nyomába
eredsz.A jégvirágos,fagyos nappalok nem tartoznak a
szegény ember szép álmai közé.Az óriás fehér kígyóként
kúszó köd,a völgyek mélyén jön utánam fel a hegyekbe.
Kíváncsian leskelődik,nyomomba szegődik.A zöld
fenyőfák tűlevelei tövébe beköltözik a fehér puhaság,ott
ringatja magát az ágakon.Az égbeszaladó,karcsú fenyő ezt
időnként megsokallja és haragos zúgással kísérve,karjait
átmozgatja.A csillogó hópárnák halk huppanással a fa
tövébe potyognak,s egyet jajdulnak.


A tél egészen más fényeket és színeket hoz magával.Nem
könnyű feladat az ő lelkét kiismerni,pontosan úgy
viselkedik,mint egy flörtölő szépasszony,aki tudatában
van csábító erejének.Évekre volt szükségem mire
kiismertem minden trükkjét és hagytam magam
elcsábulni.Beleszerettem a tél minden porcikájába.A
ködös reggelekbe,a szélzúgással kísért délelőttökbe a
hóviharokkal feldíszített délutánokba.A valódi
megmagyarázható szépsége abban rejlik,hogy különböző
helyekre pakolja fehérségét,majd ad hozzá egy csipetnyi
fényt és csak annyi hangot küld a hegyek mögül,ami a
                    bűbájoláshoz  éppen kell.
           Pataki Katalin: Kristálycsengettyű....(részlet)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése