Banana Yoshimoto
Tavasz virágaiból,mi lelkemre hatott,
Még érzem az édes bűvölő illatot,
Midőn a keblén áldást érlelő nyár,
Gazdag szép remények kalászival kínál.
Ott van a tavasz is a remegő kalászban,
Ifjúi öröm a férfiság korában,
Mind közelebb jő a valóhoz s magába
Megtér a lélek is az élet nyarába.
: Nyár
Ezernyi szín a végtelen,ezernyi nyíló szenvedély,
a fénylő napkorong lázasan fut az égen,alant
a búzatáblák tövében alélt tücskök és fényes páncélú bogarak
szenderegnek a hőségben,a fák odvába riadt macska bújt a rekkenő hőség
égető tüze elől,a legelőkön a langy szélben papírsárkányok fénylenek
Szelíden,
halk remegés fut át a tájon,olyan ez mint amikor a mosolyok
átfordulnak nevetésbe,még csak éledez az öröm,még nem lép
be a szférák csendjébe a vágy,még csak halkan lélegzik,pulzál,
bizonyítékokat keres,önmagát keresi születő érzéseiben,s csak remél,
remél szüntelen és tisztán és nyílón fordulnak a szelíd napraforgók
a felhők mentén születő friss zápor első érkező cseppjeihez.......
Meleg és ragyogó ez a szó: nyár.
Mikor minden falevél,mint kicsi fül,remegett,
úgy hallgatta félőn repeső szívedet
a városvégi erdőben,mikor tüzesen
tűrte a tested,hogy lebírja a szerelem-
meleg és ragyogó volt ez a szó: nyár.
Ivan Goran Kovacsics: Fehérség ( részlet )
napsugár közé
készíts belőle lángvirágot,
és aki a Földön mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.
Weöres Sándor: Keverd a szíved
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése