Leonard Cohen
Te vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való.A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted,a halál új formáit és szaggattuk az élet kereteit,hogy Te többet élhess.Hegyeket bontottunk le,hogy messzibb lássál.Kitaláltuk a telefont,hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet.Hajót csináltunk,hogy megállhass az esti szélben a jachton,lila fátylakban,kissé hunyorítva a szemed.Megépítettük a szibériai expresszt,mert hátha egyszer kedved lesz arra járni.Komoly nagy népek jogrendszert alkottak,hogy Te egyszer megtaposd.Isteneket faragtunk és hittünk,hogy érted megtagadjuk őket,s túl minden képén az Istenségnek,mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény.
Márai Sándor
Ma is hajadba bújt üde illatod,
és elpihen benne ártatlanul,
megkerül a szél,majd visszafordul,
hogy kiélvezze a pillanatot;
a hosszú pillanatot,vagy akár percet,
mikor puha tengerként hullámzik,
csendesen suttogó vízesést játszik
- tréfálkozik velünk a képzelet -
a februárba vágyott májusi szellő,
tavaszi tündért varázsol belőled,
hogy tánccal ébreszd fel az alvó földet,
majd az elfáradt,becsapott télidő
végső,dacos haragját kiadva,
elgyengülve,előled bujdosson,
és egy álmos,nap-szőke hajnalon
fagyjon szikrázó jégcsapokba.
Éjjeled lenne az én nappalom,
s kezem,az arcod simító szél;
akkor szűnik meg az áldatlan tél,
ha hangodat mindenhol hallhatom.
Veled vándorlok,sosem hagylak ott:
Te nem születtél.......valaki megálmodott.
Rácsai Róbert: A Hold leányának
A nőt fokozatosan kell megismerni,szép lassan,mint ahogy a jó bort sem öntjük le a torkunkon azonnal,hanem kóstolgatjuk,ízleljük a nyelvünkön,ahogy szétterül,s mikor már minden sajátosságát kiismertük,akkor térünk rá újabb fokozatra: kortyolunk még egyet,új ízeket keresünk......Az út a másik megismeréséhez önmagában már élvezet.Soha nem értettem meg azokat a fiatalokat,férfiakat,akik azonnal ágyba hurcolnák a nőt.......És megkezdődnek az elgondolkodtató,megfontolt beszélgetések,kézszorítások,egymás szemébe nézések,melyek felkészítenek minket arra,amit amúgy is mindketten akarunk.De mennyivel szebb és emberibb így!
Horváth Géza
A nőnek épp az az értéke,hogy a gondolkodása női.A szíve meg angyali.
Gárdonyi Géza
Mi férfiak hazajárunk belétek.Nélkületek otthontalanok vagyunk.Nem valljuk be,de így van.Ti pedig nők arra vágytok,hogy lakjon bennetek valaki.Mégis: mennyi otthontalan férfi van és milyen sok nő él,akiben nem lakik senki! Miért nem tudunk szeretni?
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése