Elmúló Nyár

.....bár még mindig 30fok felett van a hőmérséklet,vagyis forróság van,de mindjárt megérkezik az ősz,valahogy a nyár sokkal hamarabb elrepül mint,az olykor unalmas,szürke őszi és téli napok.Úgy gondolom,minden így működik a világban,általában a jó és örömteli dolgok sokkal rövidebb ideig tartanak,de az is lehet,hogy természetessé válik??
Nekem augusztus 20. a nyár fordulópontja,utána olyan hamar és bármikor beköszönhet a hideg,de nem panaszkodom,mert ez a nyár tökéletes volt,a nyaralásunk is olyan volt,mint ahogy a "nagykönyvben" elő van írva.Jó volt a 27fokos vízbe csak úgy egyszerűen beledőlni,semmi elő zuhany vagy pancsi,habár engem a 21fokos víz sem zavar,én abban is szeretek úszni.Valóban nem szólt másról a nyaralásunk csak napfény-víz,napfény-víz és újra csak napfény-víz,na jó azért egy-egy város látogatás is belefért.Gondtalan,zavartalan, teljes volt a feltöltődésünk és meleg,jóérzés lesz visszagondolni az idei nyárra,ha beköszönt az ősz.

Mikor a tó tükrén táncot jár a szikrázó napsugár
és a lágyan ringó csónakban megölel a fény,
a felhevült testemet langy szellő csókolja,
majd összezár felettem a csillagos éj,
akkor úgy érzem boldog vagyok és
csendben hozzám ér a Világ
megsimogatva lelkem,a Mindenségen át!

.....én ilyen nagy víz mellett mindig szerelmes vagyok.Nem valakibe,nincs neve ennek a szerelemnek,de érzem,tele van vele a szívem.
       Fekete István

Nyár,dél,fény.Ég és föld: parázs,
minden perc egy-egy baltacsapás:
kábító fénybalták alatt
izzadva csörtet a gyorsvonat.

Ez jó nekem...Óh,nem,ez is kevés:
engem a Tűz vad lelke visz és
old szét,hogy csupa láng legyek
s elkapjam a menekülő egeket.

Én Tűz vagyok,érzem,oly égi sugár,
mint testvérem,ez az iszonyú nyár,
s a Napba vágyom.- Óh,hogy elmarad
ez a nyomorult Föld a röptöm alatt,

hogy elmarad a renyhe testi lét,
mely most csak az árnyék hűvösét
keresi,dongó és arató.-
Nyár van,dél,ernyedt,altató

pihenés.- Én sohasem pihenek!
Még túlragyogom a földi perceket,
lelkem még csupa robbanás,
folytonos halál és feltámadás:

még szállók,céltalan és vakon,
de oly tüzekkel gazdagon,
hogy mikor elérem,megborzong a Nap,
ha rácsókolom egy sugaramat.
         Szabó Lőrinc: Nyári utazás