A Föld szíve majd kicsattan,a gyilkos forróság barna sebeket mar a homokba.
-Megállt az élet és áll az idő.- A kétségbeejtő döbbenésben robbanásig feszül a reszkető,ideges csönd.
És hull a fény.....Nagy sárga foltok zuhannak át a kék teren.Izzó öntvények folynak a fénybe dermedt tavak mélyén; a vakító víztükrökön szinte hallani a tűzzápor monoton kopogását.
És zuhog a fény.....Rubinok parazsa tüzel minden pipacsban; kámzsás fejüket megadva csüggesztik le a bokrok és az Avas derekán bronzból öntve áll a tölgyes; mint belülről kiáradó delejes sugárzás izzik a fény a fákon.
És hull a fény.....Ereim sodrán apró,elektromos ütésekben nyargalnak a Nap szikrázó csókjai; -lankadt testemből lassan kiválik a lélek és mint láthatatlan meleg kis állat törleszkedik hozzám; szavaimban a Nyár és a Föld szeretkezése lángol: már talán csak az elmosódó színek tobzódása s a forróság vad gyönyöre él bennem.
Szabó Lőrinc: Augusztus (részlet)
Ömlik,terjed a széles nagy
Déli meleg,
Lassan hullnak a hamvas,lágy
Mák-levelek.
Nehéz kalászok csendesen
Hajlonganak,
Ezüst sugarú nyári fény
Fátyla alatt.
A teljes boldog földi lét
Virágba van,
S a szív oly boldog,oly nyugodt
Mert vágytalan.
Czóbel Minka: Altató
Hűvös csókkal,gyöngéd
Érintéssel ér el hozzám az éj,
Illata mint frissen őrölt,
Finoman pergő,lágy fahéj.
Belémkarol, kikísér a kertbe,
Lábamról lehúzza az ósdi papucsot,
Leültet az öreg fenyő alá,
Talpam alatt megzizzennek a tobozok.
Furcsa reszkető árnyak nőnek,
Lila brokátba bújik a kert,
Eggyéolvad lassan a mélykék
Odafönt és az opálos idelent.
Súg-búg a mélyülő sötétség,
Az éj neszezve jár köröttem
Megborzongok,ahogy egy ág
Tompán megreccsen fölöttem.
Fogva tart a pillanat varázsa,
Fűszeres illatával marasztal az éj,
Tűnődésemből rebbenve ébreszt
A pajkos kedvű augusztusi szél.
Sárhelyi Erika: Fűszeres éj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése