Gyöngy

Turbános Hölgy...egy gyönggyel a fülében,
mely vízcsepp alakú s ezüstös-szürke
álom-ékszer,felcsillanó fehér fénnyel...
Magányosan ül és vár,hogy megfessem,üde
Angyali szépséggel...tágra nyílt szemekkel
néz reám -válla felett-, szerelem-édes
szája,mintha tavaszi lágy napsütésben
csókra vágyódna,szépen kinyílva.Értelem
lángja,erkölcsi tisztasága,érzelem
tükröződik Arcán,Leányos szégyenében,
s talán engem szeret,igen,ezt remélem.
Az éj-fekete háttérrel,így eljegyeztem...
kék,sárga és barna,pompázatos színekkel
Mindörökre...ablakon bemosolygó napfényben!

A másik gyöngy,ami nem látszik a festményen,
is ott van,meglátható...a Leány tekintetében!
          Őrni: Leány gyöngy fülbevalóval

                                 Johannes Vermeer festménye

A gyöngy az emberiség történetének egyik legkülönlegesebb ékszere,évezredek óta csodálat tárgya.A gyöngy beragyogja viselőjének arcát.A gyönggyel felékszerezett nő -mint kagylóban rejtőzködő gyöngy- egyszerre titokzatos és kiismerhetetlen,nemesen egyszerű és fenségesen elegáns.Időtlen szépséget áraszt.
A Perzsa-öböl térségében az angyalok könnycseppjeinek nevezték a gyöngyöt.Hitük szerint az eső,amely az angyalok szeméből ered,a tengerbe hullik,ott kagylóba záródik és megszilárdul.

valami érzést
gyönyörűt,szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót

szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot,harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot,göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt.
          Kárpáti Tibor: Gyöngyöt az Embernek