Halovány fénye,mint a köd,dereng,
Alvó kísértetek a kerti fák,
Haldokló hold virraszt a csönd felett.
Juhász Gyula
Várakozás: áttetsző kékselyem,
az örök várás sötétkék bársony.
Föllebben liláskék sejtelem,
szétfröccsen langyosan a fázón....
Cseh Katalin: Sejtelem
A vágy kidőlt,s most tintakék
szempillájú vak remény
elkenődött sminkje lett a
távolság.Ez költemény?
A kiömlött vágy kék színét
a végtelenség adja,
nézd,versben oldott messzeség
hullámzik alatta....
Kormányos Sándor: Tintakék
A dombok mögött már
őszi lánggal égnek
az erdők színére
csorgott alkonyok
s az esték merengő
csillag-hűvösében
nyár után sietnek
apró kis dalok.
Hallgasd velem,hogy lám
csak újra ősz van
s kettőnk nyarát is
köd takarta el
s ha kérdeznénk hol van
szürkeségünk kékje,
a festetlen csendben
már senki nem felel.
Kormányos Sándor: Szürkeségünk kékje
Szép vagy,akár a csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép,akár a lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se hallok és mégis megvigasztal.
Baranyi Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése