Mi volt ebben a nőben olyan mulatságosan,olyan megvesztegetően és lefegyverzően jelentéktelen,hogy rögtön oda kellett figyelni,az érdekes,szép,hangos és rikító nők között? Valami volt benne,valami szótlan és sugárzó.Az ember ránézett,s egyszerre megértette,hogy eddig didergett,de most már elég odaülni e nő mellé,s akkor majd nem fázik többé.Igaz,nem perzsel majd különösebb forróság sem környezetében; ez a nő nem lángol.De melegít,mint egy régi cserépkályha,mely tél elején egyszer illatos fahasábok lángjától langyosodott át,s aztán csendesen parázslik tavaszig.Ezért melléje ültem,különösebb remények vagy igények nélkül; s melegedtem.
Márai Sándor
Még sohase láttam igazán az arcát,
mert felhő az arca,ragyogó káprázat a napban.
Ő maga is felhő és erdő a haja,
erdei lomb és széljárta bokor.
Nézd,hogy hintázza gyümölcseit a galagonya:
vérzik,vérzik gyümölcse,mint a kedvesem ajka,ha csókol.
Erdő és bozót a kedvesem haja,a hangja szél,
és későn-nyilt virágok harmatos szemei.
Harmatos őszi virág a szeme,a hangja szél,
mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.
Felhő az arca,s a szava szél,mely lelkem fellegeit
kergeti,kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.
Szabó Lőrinc: Felhő
Az igazán jó nő az,akitől akkor is bezsong egy férfi,ha télikabátban látja.Ő a személyiségévek,a stílusával,a kisugárzásával hódít,ebben különbözik másoktól.Nincs szüksége félakt képekre.Elég ha belenézel a szemébe,elég,ha meghallod a hangját.......az igazi jó nő maga a harmónia,kívül-belül jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése