mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.
Nincs szebb,nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás,mint mikor
már minden menni készül,s amikor
nem vársz semmi jóra már,hirtelen
áttör a fény az őszi fákon,s hull
szívedre,nyári napsugár.
Juhász Magda: Nyárutó
Ellibegőben
mutatja minden levél:
színét s fonákját.
Te és én,mi és ők,
az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei,
napok forró könnyei,
hószínű égen
pillangószárnyak,
felhőkön úszó
habkönnyű vágyak,
táncoló levelek
dúslombú fákon,
apró kis szigetek
a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban,
csillagok az éjszakában,
én és te,ők és mi,
az őszi égbolt fényei.
Paudits Zoltán: Álomkeresők
Mondd,hová rejtsem a még fel-felbukkanó
Nap sugarában rejtőző meleget?
Hová menjek érte,ha elér majd a hó -
hiszen az ősz is oly korán meglepett.
Bőrömről lassan elpereg a nyár minden
íze,illata záporokba fullad,
fogason lóg már kedvenc,napszítta ingem,
s a naptárlapok lábam elé hullnak.
Az augusztusi csillagok hamvait is
rég messze fújta a szeptemberi szél,
csak áltat a fény,az ég kékje is hamis -
léptem az avarban októbert beszél.
Mondd,hová rejtsem hát a nyári éjeket,
a narancsszínben játszó hajnalokat?
Hová tegyem el,míg tavaszra ébredek,
míg majd világom a télből kiszakad?
Sárhelyi Erika: Őszi kérdés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése