új hullámzással bíbor a világ,
lenni! -ragyogva szemed szerelmében,
nem fontos semmi,csak szomjazni rád.
Gérecz Attila
öreg ráncos időket élünk.
ősz van.bennünk ténfereg a vágy.
lágy ölelésnek heve köddé tűnt.
fázik minden.jéghideg az ágy.
tűrjük simára az éj palástját.
nézd,egy csillag fénnyel üzen.
lobbantsuk fel a bús világot.
máglyát lobbant a szerelem.
Havas Éva: Ráncos idők
Olykor szeress,mikor rám senki se vár,
Csak akkor keress,mikor őszbe fordul a nyár.
S ha elhamvadnak majd,regénybe illő éveink,
Akkor,ahogy először,úgy ölelj megint.
Magna Cum Laude
Ősz baktat a járdaszélen,
holt levelek tengerében,
föntről csüngnek fellegek,
alattunk a táj remeg....
Hideg napok sora -fázom!
Előkerül nagykabátom
- benne múlt emléke bújt -
nyáridő a nincsbe hullt......
Futnak szelek,futnak álmok,
ködből ki már nem találok
-gyere,fogd meg két kezem,
vezess édes szerelem!
Havas Éva: Ködös
Rémült ablakunkon nyújtózik az est,
könnyedén tartasz két látomás között.
Nem akartam én már a rettenetest,
de fénylő retinád visszatükrözött.
Fölém hajoltál és ringott a végzet,
mégis,mintha most akarnék születni.
Óvlak,mint borostyán a tölgyfakérget,
melletted minden pillanat életnyi.
Mirhalelkű csendem,szótlanságom vagy,
dúlt világomban a megkövetelt rend.
Ha utolsó parazsunk is cserbenhagy,
szeretem majd az elviselhetetlent.
Őszbe bújok halkan,mint a gesztenyék,
könnyű búval várom,kibontasz-e még?
Zajácz Edina: Őszbe bújva
Akárhová terelgetem,
rám öregszik a szerelem,
örömében maradt velem,
s örömömben ölelgetem.
Böröczki Mihály: Ölelgető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése