Szomorkás kedvű,sárga ujjú hónap,
függönyt ereszt a nyári dáridónak,
az arca izzad,a tenyere szárad,
és kinyitogatja az iskolákat,
a tekintete meleg-rozsdabarna,
a szőlőlevet szűz borrá csavarja,
és körbejárogatva kedve támad
leédesíteni a gyümölcsfákat,
a telt asztaltól szinte visszahőköl,
de képes nagyot harapni az őszből,
majd esőt ereszt,a szelet eloldja,
és sóvárogva néz nyárfasorra,
a nyár zajába hosszan visszahallgat,
és harminc napra osztja a nyugalmat.
Böröczki Mihály: Szeptember
Belezuhant a tegnap a mába,
hirtelen pattant ki a hajnal szeme,
álmosan tekint a széles láthatárra
a kelő nap,s ébred a táj is vele.
Lassan begurul a fénylő reggel,
búcsút int a tűnő éjszaka,
nyárillatba őszpárák vegyülnek,
a mézíz,langy szellő lépte tétova.
Havas Éva: Nyárvégi pirkadat
Mikor köd szitál,
sóhaj úszik a fák közt,
elszökött a nyár.
Hűtlen kedvesét
keresi egy eltévedt,
kósza napsugár.
Ecsedi Éva: Ősz
Amíg szeptemberbe átfordult a nyár,
hanyagul itt felejtette sugarát,
maga mögött hagyott bűneivel,
most a felhőket dúcolja alá.
Nemrég ezüst csillagokat hullatott,
ma lombok közt bágyadtan támolyog.
Emléke átzúg,mint szél a kerten,
fázósan borul össze két bokor.-
Az idő lassan rajtunk is átszitál,
túllépi határait az ifjúság.
Összemosódnak évek,évszakok,
szürkületi ködbe olvad a táj.
Ne búcsúzz még,ne integess korán,
utolsó,langy táncba kezd a napsugár.
Zamata,fénye ölünkben pihen,
valamit csak üzenni akart talán.-
D.Bencze Erzsébet: Búcsú
A nyár letelt.A nap a mennybe ment,
és észrevétlen ruhát vált a rend,
a levél őszre készül idelent,
a jó bölcsesség türelmet teremt,
s ne ébreszd föl az alvó végtelent.
Böröczki Mihály: Átlibbenő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése