Hóvirág

A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan,valami ünnepi és korlátlan.
         Kosztolányi Dezső

A hóvirág hagymája mostan
titokzatos hatalmat érez,
s remegve,könnyekig hatottan
ér el a vén föld felszínéhez.

Ki ott jár,apró motozást hall:
ép most búvik ki a világra!
S tele a szív csodálkozással:
ily nagy tojásból ily piciny madárka!
        Jékely Zoltán: Koratavasz

.....néz meg a hóvirágot.Honnan tudja meg bent a föld alatt,hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja,rádiója sincsen,mégis értesül arról,hogy mennyire haladt a világ a tavasszal.Hideg föld öleli még a gyökereket,de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra.Felüti kis fejét a nyirkos falevelek alól.Kinő a szár,utána futnak a levelek.Zöldek.A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket.Aztán kinyílik a szár,kifeslik a bimbó,előkacag a virág.Kacag.Szinte hallani lehet.Nézd meg jól,milyen szép.Milyen szép és milyen tökéletes.Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót,csak másolt.Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
          Wass Albert

S mint egy menyasszony,
szépen és vidáman
Virágruhába öltözött a föld......
       Vörösmarty Mihály